Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem érti, hogy megint -még mindig?- mi a franc baja van a nőnek. Normális vajon? Mármint Tiri. De tényleg..? Az egyik pillanatban remegő testtel, engedelmesen simul hozzá, felkínálja magát, ahogy azt ő el is várja. A következő pillanatban viszont nem hogy visszavonulót fúj, de lesüt róla valami olyan mély sértettség, mintha.. mintha.. nem is tudja, mit tett vagy mondott volna.
Egy pillanatra elcsodálkozik magán, hogy egyáltalán elgondolkozik ilyen dolgokon, mert ezek általában nem érdeklik. Csak maga alá gyűri az éppen aktuális ágybetétet, eljátszik vele amíg szórakoztatja, megjárja azokat a testnyílásait amihez épp kedve van, aztán szélnek ereszti és többet nem is gondol rá. De Tiri? Mi a fene van ebben a nőben, ami miatt egyszerre ennyire dühítő, irritáló, vonzó és kívánatos?
Figyeli a fürdő-szobából ki-, és a lépcsőn lesétáló lányt. Pontosabban egy bizonyos testrészét. Nyögés-szerűen szakad fel belőle egy sóhaj ahogy Tiri léptei elhalnak valahol odalent, ökölbe szorított ujjait nekinyomja a homlokának pár másodpercig, amíg lenyugszik.
Nem jó ez így.
A rohadt életbe, nagyon nem.
Nem csak öle kívánja a lányt, hanem valami más is, amit nem tud nevén nevezni, de belülről feszíti. Az is valamiféle vágy, de sokkal erősebb annál, amit általában nő iránt érez. Ez most arra sarkallja, hogy egyszerre legyen durva és gyengéd a lánnyal, hogy kitöltse rajta a dühét és a kedvét, de közben figyeljen arra is, hogy ne csak a kellemetlen fájdalom nyögéseit hallja felszakadni a másikból, hanem egészen másféléket is.
Pár másodpercre komolyan elgondolkozik rajta, hogy ölének sürgetését saját kezével csitítja, de végül összeszorított szájjal elengedi a gondolatot. Nem, nem. Ez Tiri dolga lesz. Az ő kiváltsága. Úgy akar elélvezni, hogy közben a nő arcát nézi. Vagy arca a mellei között van. Majdnem mindegy. Megigazítja magát a nadrágban hogy kényelmesen tudjon létezni, és komótosan újra abba a rohadt szobába sétál, amit már sokkal jobban vél ismerni, mint valaha is akarta volna.
Ismét fel-alá köröz. Hallgatja a lentről felszűrődő zajokat, és bár nincs mellette és nem is láthatja őt, a nő néma jelenléte szinte kézzelfogható a szobában. Nem is igen tud másra gondolni, csak rá. Fel-alá jártában felemel egy falat ételt, de a következő körben visszaejti a tálcára. Éhes, de nem tud enni. Ahhoz túlságosan is marja a belső feszültség. Megpróbál leülni az ágy szélére, de szinte azonnal fel is áll. Úgy rója a köröket fel-alá, mint egy ketrecbe zárt állat. Valahol annak is érzi magát. A ketrec rácsait pedig az a szokatlan-fura-őrjítő vágy és kívánás alkotja, aminek köszönhetően úgy húzná magára a nőt, hogy az sem érdekelné, hogy az tud-e köpni-nyelni a dologtól.
Megáll az ablak mellett, kinyitja a táblát, és a beáramló hűvös levegőben áll pár percig. Ettől lenyugszik valamennyire, unottan nézi az utcát, amin semmi, de semmi nem történik. Nem is az utcát látja maga előtt, hanem valami egészen mást. Végül elunja az ácsorgást, és becsukja az ablakot. Odalentről a fővő étel illata kígyózik fel, bizonyítva, hogy Tiri valóban nem tétlenkedik. Hülyét ránt attól a lánytól. Hogy a francban van türelme meg kedve tényleg főzni most? Halkan morran-hümment a szoba csöndjében, veszettül megunta hogy itt vár mint egy idióta. Felemeli a tálcát amin a jóformán érintetlen reggeli kókadozik, és kilép a szobából. Ezt a két helyiséget leszámítva nem is látott még mást a házból, de feltalálja magát. Lefelé indul a lépcsőn, majd egész egyszerűen követi az orrát a konyha irányába.
Flegma, unott arckifejezést erőltet magára ahogy belép oda, a tálcát hanyag mozdulattal teszi a konyhaasztalra. Zsebébe csúsztatja a kezeit, a tűzhelyhez lép, és beleszippant a feláramló gőzbe, mintha amúgy bármit is értene az ételekhez a zabáláson kívül.*
- Hm. Szóval ez az, ami érdekesebb, mint én? *-szólal meg végül, épp csak a szeme sarkából nézve Tirire. Ez is csak a játék része. Hadd' ne írjam le, hogy mi minden jár valójában a fejében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 16:28:58
Üzenet elküldve: 2024-12-10 16:28:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1501
OOC üzenetek: 245
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1501
OOC üzenetek: 245
Játékstílus: Megfontolt
//várt váratlan//
*"Sosem lehet tudni, mikor jöhet jól." A válasz tökéletesen illik a félvérhez. Keresi a lehetőségeket és igyekszik kihasználni azokat. Kiváltságos egy helyzet, hogy megteheti. A dokit mindenesetre szórakoztatja. Egy leendő vevő számára is lehetőség, egy ilyen csinos és tüzes vevő pedig kényelmes is. Enyelgésüket az a mogorva fickó szakítja félbe akivel az ég tudja mikor enyelgett utoljára bárki. Az is lehet, hogy soha. A doki kötekedésére érkezik is egy válasz mire az elf szemei elkerekednek.*
-Tényleg? Elnézést, nem úgy nézett ki mint, ami bárkié.
*Közli szégyentelenül. A ligetben a lányok azért szebb virágokat tartanak. Nem véletlen, hogy az elf is odajár suttyomban könnyíteni magán. A további kérdései és se váltanak ki különösebb reakciót abból a fickóból. Ledarálja, hogy milyen a környék és a lakók, majd benyögi az árat amire a Doki csak füttyent egyet. Hogyne lenne sok. Volt, hogy annyit raboltak össze mikor még kalózkodott. Méghozzá, azt szét is kellett osztani. Hogy egy ilyen házért sok-e ez az összeg, azt viszont nem tudja ő sem. Nem ingatlanos. Az viszont tény, hogy ez egy olyan vagyon amiért ölni is érdemes lenne. Miután megnézték belülről is, összesúgnak a félvérrel, aki kifejti, hogy neki kell az a ház. Vagyis házak. Akkor érdemes lesz tenni érte valamit. Az alkudozás tervben is volt. Milyen üzlet az olyan ahol nincs alkudozás? Az nem is üzlet hanem rablás. Viszont mielőtt válaszolhatna a kapott kérdésekre lány ajkai fojtják belé a szót. Most sikerült meglepni, de vadul viszonozza a támadást. Hogy aztán miközben a tekintete szinte felfalja a másikat, higgadt hangon válaszoljon.*
-Tényleg ezt tudnám jó alkupozíciónak felhozni, hogy ha egyszerre akarja őket eladni akkor várhat vevőre sokáig. Esetleg még az elhelyezkedést lehetne megjegyezni. Merre van a legközelebbi kút, közös budi van-e, ilyesmik. Maga a ház jónak tűnik, a szomszédság kapcsán nem úgy tűnt mintha hazudott volna és ez egy csendes, békés környék. A bútorok is minőségi munkák.
*Mármint nem úgy minőségi mint amihez a kisasszony hozzászokott hanem az elf szemében, sőt egy átlagos polgár szemében is minőséginek tűnik. Nem kontármunkák, nem régiek, van bennük anyag is. Azt, gondolni, hogy szerencséjük van elég naiv dolog lenne. Az elf megpróbál majd még lejjebb alkudni abból az árból. Aztán meglátják mi lesz. Míg a félvér szétnéz még egyszer a szobán az doki tekintete a lányon siklik végig.*
~Ma még elkaplak.~
*Dúl benne a tettvágy. Tökéletes lelki állapot a veszek...alkudozásra.*
*"Sosem lehet tudni, mikor jöhet jól." A válasz tökéletesen illik a félvérhez. Keresi a lehetőségeket és igyekszik kihasználni azokat. Kiváltságos egy helyzet, hogy megteheti. A dokit mindenesetre szórakoztatja. Egy leendő vevő számára is lehetőség, egy ilyen csinos és tüzes vevő pedig kényelmes is. Enyelgésüket az a mogorva fickó szakítja félbe akivel az ég tudja mikor enyelgett utoljára bárki. Az is lehet, hogy soha. A doki kötekedésére érkezik is egy válasz mire az elf szemei elkerekednek.*
-Tényleg? Elnézést, nem úgy nézett ki mint, ami bárkié.
*Közli szégyentelenül. A ligetben a lányok azért szebb virágokat tartanak. Nem véletlen, hogy az elf is odajár suttyomban könnyíteni magán. A további kérdései és se váltanak ki különösebb reakciót abból a fickóból. Ledarálja, hogy milyen a környék és a lakók, majd benyögi az árat amire a Doki csak füttyent egyet. Hogyne lenne sok. Volt, hogy annyit raboltak össze mikor még kalózkodott. Méghozzá, azt szét is kellett osztani. Hogy egy ilyen házért sok-e ez az összeg, azt viszont nem tudja ő sem. Nem ingatlanos. Az viszont tény, hogy ez egy olyan vagyon amiért ölni is érdemes lenne. Miután megnézték belülről is, összesúgnak a félvérrel, aki kifejti, hogy neki kell az a ház. Vagyis házak. Akkor érdemes lesz tenni érte valamit. Az alkudozás tervben is volt. Milyen üzlet az olyan ahol nincs alkudozás? Az nem is üzlet hanem rablás. Viszont mielőtt válaszolhatna a kapott kérdésekre lány ajkai fojtják belé a szót. Most sikerült meglepni, de vadul viszonozza a támadást. Hogy aztán miközben a tekintete szinte felfalja a másikat, higgadt hangon válaszoljon.*
-Tényleg ezt tudnám jó alkupozíciónak felhozni, hogy ha egyszerre akarja őket eladni akkor várhat vevőre sokáig. Esetleg még az elhelyezkedést lehetne megjegyezni. Merre van a legközelebbi kút, közös budi van-e, ilyesmik. Maga a ház jónak tűnik, a szomszédság kapcsán nem úgy tűnt mintha hazudott volna és ez egy csendes, békés környék. A bútorok is minőségi munkák.
*Mármint nem úgy minőségi mint amihez a kisasszony hozzászokott hanem az elf szemében, sőt egy átlagos polgár szemében is minőséginek tűnik. Nem kontármunkák, nem régiek, van bennük anyag is. Azt, gondolni, hogy szerencséjük van elég naiv dolog lenne. Az elf megpróbál majd még lejjebb alkudni abból az árból. Aztán meglátják mi lesz. Míg a félvér szétnéz még egyszer a szobán az doki tekintete a lányon siklik végig.*
~Ma még elkaplak.~
*Dúl benne a tettvágy. Tökéletes lelki állapot a veszek...alkudozásra.*
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 15:30:13
Üzenet elküldve: 2024-12-10 15:30:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hagyja, hogy Tiri megérintse. Nem csak hagyja, de igazából vágyja és kívánja is az érintését. A meleg tenyér puhaságát. Tudná hová irányítani azt a kezet, bizony, lenne ötlete. De nem mozdul meg, mert tart még ez a macska-egér játék, ahol már nem is egészen biztos az, hogy melyikük a vad, és melyikük a vadász.
A szájzugaiban ülő vigyor egy pillanatra megremeg a lány szavaitól. Még hogy szabad emberként távozhat? Ez csak természetes. Szabadon tesz azt, amit csak akar, akkor és ott, ahol és amikor csak akarja. Nem kell hozzá neki senki engedélye. Egy hosszúra nyúlt pillanatig ellenáll a karjára fogó ujjaknak; nem sokáig, épp csak annyira, hogy érthető legyen: nem a lány tolja őt félre, hanem ő engedi szabadjára a szőkeséget.
Felegyenesedve fordul-, de nem lép utána. Összefonja maga előtt a karjait, hátán érzi az ing finom feszülését. Figyeli a tűzhelynél serénykedő Tirit, látja az arcát, látja, ahogy a fehérnek ható bőr rózsaszínes árnyalatú lesz. Ebből tudja, hogy szavai igenis célt értek, még ha a lány továbbra is maga előtt tartja a játék részéül szolgáló maszkot.*
- Ez. *-szólal meg aztán a konyhaszekrénynek támaszkodó Tirit bámulva-* Ez az, ami olyan kurva idegesítő benned.
*Lassan lépdel közelebb, mintha csak cserkelne. Leengedi a karjait ahogy megáll a lány előtt.*
- Hogy folyamatosan úgy csinálsz, mintha valami hercegnő lennél. Mintha egy trónon ülnél, és mindenkinek be kéne szarnia a gyönyörtől, hogy megosztod a végtelen bölcsességed és tudásod. *-még közelebb lép, kettejük között nincs már arasznyi távolság sem. Kicsit oldalra billenti és lejjebb hajtja a fejét, hogy fenntarthassa a szemkontaktust. Már nem tudja eldönteni, hogy épp mi gyűr gombócot a torkába: a dühe vagy a vágya.-* És pont ez az, amit meg kellene értened. Te nem vagy hercegnő. Nem kell fölényeskedned.
*Felemeli jobbját, ujjai most kifejezetten gyengéden érintik meg Tiri arcát. Lecirógat a nyakára, ujjai alatt érez egy lüktető eret. Keze tovább halad lefelé, tenyere végigsimít a lány mellén, de nem időzik ott el; még lejjebb halad, rásimít a hasára, majd a lány öle fölött áll meg, mintha csak a ruha anyagán keresztül tenyere melegével akarná még tovább hevíteni azt, ami a combok között -sejtése szerint- így is épp elég forró.*
- És kár ellenkezned. Tudod, hogy nem vagy az. *-hangja halkan duruzsló-* Akkor ne is viselkedj úgy.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hagyja, hogy Tiri megérintse. Nem csak hagyja, de igazából vágyja és kívánja is az érintését. A meleg tenyér puhaságát. Tudná hová irányítani azt a kezet, bizony, lenne ötlete. De nem mozdul meg, mert tart még ez a macska-egér játék, ahol már nem is egészen biztos az, hogy melyikük a vad, és melyikük a vadász.
A szájzugaiban ülő vigyor egy pillanatra megremeg a lány szavaitól. Még hogy szabad emberként távozhat? Ez csak természetes. Szabadon tesz azt, amit csak akar, akkor és ott, ahol és amikor csak akarja. Nem kell hozzá neki senki engedélye. Egy hosszúra nyúlt pillanatig ellenáll a karjára fogó ujjaknak; nem sokáig, épp csak annyira, hogy érthető legyen: nem a lány tolja őt félre, hanem ő engedi szabadjára a szőkeséget.
Felegyenesedve fordul-, de nem lép utána. Összefonja maga előtt a karjait, hátán érzi az ing finom feszülését. Figyeli a tűzhelynél serénykedő Tirit, látja az arcát, látja, ahogy a fehérnek ható bőr rózsaszínes árnyalatú lesz. Ebből tudja, hogy szavai igenis célt értek, még ha a lány továbbra is maga előtt tartja a játék részéül szolgáló maszkot.*
- Ez. *-szólal meg aztán a konyhaszekrénynek támaszkodó Tirit bámulva-* Ez az, ami olyan kurva idegesítő benned.
*Lassan lépdel közelebb, mintha csak cserkelne. Leengedi a karjait ahogy megáll a lány előtt.*
- Hogy folyamatosan úgy csinálsz, mintha valami hercegnő lennél. Mintha egy trónon ülnél, és mindenkinek be kéne szarnia a gyönyörtől, hogy megosztod a végtelen bölcsességed és tudásod. *-még közelebb lép, kettejük között nincs már arasznyi távolság sem. Kicsit oldalra billenti és lejjebb hajtja a fejét, hogy fenntarthassa a szemkontaktust. Már nem tudja eldönteni, hogy épp mi gyűr gombócot a torkába: a dühe vagy a vágya.-* És pont ez az, amit meg kellene értened. Te nem vagy hercegnő. Nem kell fölényeskedned.
*Felemeli jobbját, ujjai most kifejezetten gyengéden érintik meg Tiri arcát. Lecirógat a nyakára, ujjai alatt érez egy lüktető eret. Keze tovább halad lefelé, tenyere végigsimít a lány mellén, de nem időzik ott el; még lejjebb halad, rásimít a hasára, majd a lány öle fölött áll meg, mintha csak a ruha anyagán keresztül tenyere melegével akarná még tovább hevíteni azt, ami a combok között -sejtése szerint- így is épp elég forró.*
- És kár ellenkezned. Tudod, hogy nem vagy az. *-hangja halkan duruzsló-* Akkor ne is viselkedj úgy.
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 14:34:37
Üzenet elküldve: 2024-12-10 14:34:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak rábólint arra, hogy a piacon csak neki lenne dolga. Nem baj. Annyival kevesebb arany. Elpillant. De nem tart sokáig, mert hamarosan újból megérzi a férfi testéből áradó melegséget. Azt amibe belebújna, amit magára rántana. De nem mozdul, pusztán csak tekintete kalandozik újból vissza az arcára. Időnként azt sem állva meg, hogy a nyitott ingnél bepillantást engedjen magának a mellkasára. Noha ez is csak addig a futó pillanatig tart, amíg Lorens arca nem kerül közvetlen közel a sajátjához.*
- Biztos.
*Emeli kezét, hogy az arcára simítson vele. Hogy azért biztosra menjen. Francokat. Hogy ismét érezhesse a keze alatt. Érzi jól, hogy az általánosnál valamivel melegebb, de ennek tudja jól, hogy nem sok köze van a lázhoz. Vagyis nem ahhoz a fajtához. Attól a másiktól az ő vére is forr, bugyog. De mégis képes arra, hogy ugyan azzal az érdektelenséggel figyelje a másikat, miközben elhúzza a kezét. Persze az nem könnyít a dolgán, hogy homlokuk ettől függetlenül ugyan úgy össze ér. Inkább lehunyja a szemeit és a férfi szavaira is csak a száját húzza el.*
- Nem kell sokáig kibírnod az idegesítésem. Fájdalomdíjként vendég vagy az ebédre, azután szabad emberként mehetsz is. Most elnézést, de oda ég.
*Fog a karjára, hogy eltolja finoman, így szabad utat adva magának. De tényleg nem szökik messzire, csak a fazék elé állva kavargatja meg mielőtt tényleg oda kozmálna. Miközben hallgatja ahogy Lorens a jó tettért fizetne szemei előtt újra átúsznak a képek, hogy maga ugyan milyen fizetséget tudna elképzelni. Hogy milyen vadat, heveset, szenvedélyeset. De ismét nem mutatja arcán ennek eredményét. Elég, hogy megint combjait kénytelen jobban összeszorítani. A kavargatás végeztével visszafordul a férfihoz, majd egyet odébb lépve támasztja meg magát csípőnél a konyhaszekrényen.*
- Szükségtelen. Nem azért csináltam, hogy elvárjak bármit is cserébe.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak rábólint arra, hogy a piacon csak neki lenne dolga. Nem baj. Annyival kevesebb arany. Elpillant. De nem tart sokáig, mert hamarosan újból megérzi a férfi testéből áradó melegséget. Azt amibe belebújna, amit magára rántana. De nem mozdul, pusztán csak tekintete kalandozik újból vissza az arcára. Időnként azt sem állva meg, hogy a nyitott ingnél bepillantást engedjen magának a mellkasára. Noha ez is csak addig a futó pillanatig tart, amíg Lorens arca nem kerül közvetlen közel a sajátjához.*
- Biztos.
*Emeli kezét, hogy az arcára simítson vele. Hogy azért biztosra menjen. Francokat. Hogy ismét érezhesse a keze alatt. Érzi jól, hogy az általánosnál valamivel melegebb, de ennek tudja jól, hogy nem sok köze van a lázhoz. Vagyis nem ahhoz a fajtához. Attól a másiktól az ő vére is forr, bugyog. De mégis képes arra, hogy ugyan azzal az érdektelenséggel figyelje a másikat, miközben elhúzza a kezét. Persze az nem könnyít a dolgán, hogy homlokuk ettől függetlenül ugyan úgy össze ér. Inkább lehunyja a szemeit és a férfi szavaira is csak a száját húzza el.*
- Nem kell sokáig kibírnod az idegesítésem. Fájdalomdíjként vendég vagy az ebédre, azután szabad emberként mehetsz is. Most elnézést, de oda ég.
*Fog a karjára, hogy eltolja finoman, így szabad utat adva magának. De tényleg nem szökik messzire, csak a fazék elé állva kavargatja meg mielőtt tényleg oda kozmálna. Miközben hallgatja ahogy Lorens a jó tettért fizetne szemei előtt újra átúsznak a képek, hogy maga ugyan milyen fizetséget tudna elképzelni. Hogy milyen vadat, heveset, szenvedélyeset. De ismét nem mutatja arcán ennek eredményét. Elég, hogy megint combjait kénytelen jobban összeszorítani. A kavargatás végeztével visszafordul a férfihoz, majd egyet odébb lépve támasztja meg magát csípőnél a konyhaszekrényen.*
- Szükségtelen. Nem azért csináltam, hogy elvárjak bármit is cserébe.
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 12:46:14
Üzenet elküldve: 2024-12-10 12:46:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már megint foghegyről kap választ. Keze ökölbe szorul egy pillanatra a zseb rejtekében, de nem hagyja, hogy arcáról lehulljon az érdektelenség álarca.*
- Szóval az étel, a piac, és végül én. *-ismétli a hallottakat-* Ebben a sorrendben. Értem.
*Elfordul a tűz fölött rotyogó fazéktól, és Tirire néz. Végigméri a felhúzott lábakat; a hosszú ruha most egészen rásimul a combokra, és úgy fedi fel a látványt, mintha igazán ott sem lenne. Nehéz arra figyelnie, amit a lány mond, tekintete a látványon cikázik fel-alá.*
- Hm? *-felpislant a nem is titkolt bámulásból, rátalál a kék szemekre, leragad ott.-* A piacról? Semmi. Onnan nem kell semmi.
*Lassúra és kimértre fogott léptekkel indul meg a fotel, és egyben Tiri felé. Kihúzza kezeit a zsebekből, és tenyereivel a fotel karfáira támaszkodik. Ez persze a gyakorlatban több dologgal is együtt jár. Például azzal, hogy jóformán a lány arcába hajol. Majdhogynem túlzó a közelség, de nem zavartatja magát ettől.*
- Nem vagyok forró? *-kérdezi, miközben ajkai vigyorra húzódnak, olyan fajtára, ami nem hagy kétséget afelől, hogy mi minden jár a fejében.-* Ez egészen biztos?
*Kicsit még előrébb hajol, homloka odasimul a lány homlokához. Ebből a közvetlen közelségből tisztán érzi a lány illatát is a konyhában terjengő aromák mellett, és tévedhetetlenül felismeri azt a pézsmaillatot is, amit már korábban egyszer érzett, odafent. Ez utóbbitól úgy érzi, hogy bőre igenis felforrósodik a felgyorsuló szívverése miatt gyorsabban áramló vérétől.*
- Igen, ami azt illeti, érezhetően jobban vagyok. *-hangja szinte mormogásnak hat-* És ezt neked köszönhetem. Ügyes kislány vagy. Néha kurva idegesítő, még mindig tartom magam ehhez.. de határozottan ügyes.
*Hátrébb húzódik, de csak annyira, hogy belenézhessen Tiri szemeibe. Tekintete ezután elkalandozik a szőke tincsek irányába, majd le, a lány ajkaira. Rájön, hogy már nincs ott az a kis seb, amit ő harapott oda még odafent. Most újra késztetést érez, hogy durván és követelőzve csókolja meg a lányt. Hogy lökje félre a kezeit, és irányítsa a felhúzott lábait a dereka köré. A gondolattól az arcán ülő vigyor csak még szélesebb lesz kissé. Nem mozdul meg. Ez is a játék része – hagyni akarja, hogy Tiri is így érezzen, hogy nem hogy ne ellenkezzen, de egyenesen maga akarja azt, hogy a combjai közé ereszkedjen.*
- És én nagyon szívesen megfizetem a tartozást. Hm.. gondoskodás a gondoskodásért. Korrekt üzlet, nemde..?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már megint foghegyről kap választ. Keze ökölbe szorul egy pillanatra a zseb rejtekében, de nem hagyja, hogy arcáról lehulljon az érdektelenség álarca.*
- Szóval az étel, a piac, és végül én. *-ismétli a hallottakat-* Ebben a sorrendben. Értem.
*Elfordul a tűz fölött rotyogó fazéktól, és Tirire néz. Végigméri a felhúzott lábakat; a hosszú ruha most egészen rásimul a combokra, és úgy fedi fel a látványt, mintha igazán ott sem lenne. Nehéz arra figyelnie, amit a lány mond, tekintete a látványon cikázik fel-alá.*
- Hm? *-felpislant a nem is titkolt bámulásból, rátalál a kék szemekre, leragad ott.-* A piacról? Semmi. Onnan nem kell semmi.
*Lassúra és kimértre fogott léptekkel indul meg a fotel, és egyben Tiri felé. Kihúzza kezeit a zsebekből, és tenyereivel a fotel karfáira támaszkodik. Ez persze a gyakorlatban több dologgal is együtt jár. Például azzal, hogy jóformán a lány arcába hajol. Majdhogynem túlzó a közelség, de nem zavartatja magát ettől.*
- Nem vagyok forró? *-kérdezi, miközben ajkai vigyorra húzódnak, olyan fajtára, ami nem hagy kétséget afelől, hogy mi minden jár a fejében.-* Ez egészen biztos?
*Kicsit még előrébb hajol, homloka odasimul a lány homlokához. Ebből a közvetlen közelségből tisztán érzi a lány illatát is a konyhában terjengő aromák mellett, és tévedhetetlenül felismeri azt a pézsmaillatot is, amit már korábban egyszer érzett, odafent. Ez utóbbitól úgy érzi, hogy bőre igenis felforrósodik a felgyorsuló szívverése miatt gyorsabban áramló vérétől.*
- Igen, ami azt illeti, érezhetően jobban vagyok. *-hangja szinte mormogásnak hat-* És ezt neked köszönhetem. Ügyes kislány vagy. Néha kurva idegesítő, még mindig tartom magam ehhez.. de határozottan ügyes.
*Hátrébb húzódik, de csak annyira, hogy belenézhessen Tiri szemeibe. Tekintete ezután elkalandozik a szőke tincsek irányába, majd le, a lány ajkaira. Rájön, hogy már nincs ott az a kis seb, amit ő harapott oda még odafent. Most újra késztetést érez, hogy durván és követelőzve csókolja meg a lányt. Hogy lökje félre a kezeit, és irányítsa a felhúzott lábait a dereka köré. A gondolattól az arcán ülő vigyor csak még szélesebb lesz kissé. Nem mozdul meg. Ez is a játék része – hagyni akarja, hogy Tiri is így érezzen, hogy nem hogy ne ellenkezzen, de egyenesen maga akarja azt, hogy a combjai közé ereszkedjen.*
- És én nagyon szívesen megfizetem a tartozást. Hm.. gondoskodás a gondoskodásért. Korrekt üzlet, nemde..?
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 07:00:07
Üzenet elküldve: 2024-12-10 07:00:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamarosan betölti a szobát a ragu illata. Az illat, amitől kordul is a gyomra, ezzel eszébe juttatva azt, hogy amióta itt van a férfi szinte csak pár falatot evett. Ez kezdi megmagyarázni, hogy mitől ilyen bolond és változékony a hangulata. Helyesebben szólva bolondabb és változékonyabb. Talán nem is a férfi őrjíti meg ennyire, pusztán csak az éhség és a kialvatlanság. Jobb lábát átveti a másikon, ahogy a fejét hátra billenti a fotel háttámlájának, majd a szemeit lehunyva pörgeti le fejében az eltelt napot, a mai délelőttöt. És mi történik ettől az egésztől? Bűntudata lesz. Na szép, éppen neki. Mikor... Mikor...
Sóhajt. Nagyot és gondterheltet. Persze, hogy bűntudata lesz, mikor rá akarja erőszakolni magát a férfira úgy, hogy az láthatóan nem is akarja úgy, mint ahogy már szinte biztos abban, hogy ő akarja a férfit. De legyen. Megfő a francos ragu, szétteszi a lábait, Lorens ágyékának sajgása elmúlik és végre mind a ketten folytathatják azt az életet, amit a férfi betegsége előtt műveltek. Vajon akkor is ilyen hiányt fog érezni utána, mint amit most is érez, úgy, hogy most még csak az emelet választja el tőle?
A konyhaasztalon megzördülő tálcára kipattannak a szemei. Mint a riadt kis egér a macska árnyékában, úgy kapja a kékeket a férfira. Szemeivel követi ahogy az étel fölé szimatol, a kérdésre viszont ismét csak a vállait vonogatja először.*
- Utána még a piac. Az is érdekesebb. Azután jössz te.
*Válaszolja igencsak undok hangnemmel, majd észbe kapva préseli össze az ajkait. Megint kezdi. Fúj és karmol, pedig legszívesebben bújna és dorombolna. Engedelmesen és szívből. Újabb sóhaj, miközben felhúzza lábait és átkarolja őket.*
- Akarsz onnan valamit? Mert lehet, hogy kisétálok. Bár lassan már tényleg mehetsz akár magad is. Érezhetően jobban vagy. Nem köhögsz, ahogy a levegőt veszed a tüdődet sem hallottam sípolni. Forrónak sem voltál forró, lázad sincs már.
*Jár a szája tudálékosan. Mint aznap, amikor felborították egymást. Mert megnyugtató az, ha ugyan úgy viseltetik a férfi iránt, mint aznap reggel. Hogy nem ismeri. Hogy meg sem akarta ismerni. Csak le akarta tudni, mint egy kötelező feladatot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamarosan betölti a szobát a ragu illata. Az illat, amitől kordul is a gyomra, ezzel eszébe juttatva azt, hogy amióta itt van a férfi szinte csak pár falatot evett. Ez kezdi megmagyarázni, hogy mitől ilyen bolond és változékony a hangulata. Helyesebben szólva bolondabb és változékonyabb. Talán nem is a férfi őrjíti meg ennyire, pusztán csak az éhség és a kialvatlanság. Jobb lábát átveti a másikon, ahogy a fejét hátra billenti a fotel háttámlájának, majd a szemeit lehunyva pörgeti le fejében az eltelt napot, a mai délelőttöt. És mi történik ettől az egésztől? Bűntudata lesz. Na szép, éppen neki. Mikor... Mikor...
Sóhajt. Nagyot és gondterheltet. Persze, hogy bűntudata lesz, mikor rá akarja erőszakolni magát a férfira úgy, hogy az láthatóan nem is akarja úgy, mint ahogy már szinte biztos abban, hogy ő akarja a férfit. De legyen. Megfő a francos ragu, szétteszi a lábait, Lorens ágyékának sajgása elmúlik és végre mind a ketten folytathatják azt az életet, amit a férfi betegsége előtt műveltek. Vajon akkor is ilyen hiányt fog érezni utána, mint amit most is érez, úgy, hogy most még csak az emelet választja el tőle?
A konyhaasztalon megzördülő tálcára kipattannak a szemei. Mint a riadt kis egér a macska árnyékában, úgy kapja a kékeket a férfira. Szemeivel követi ahogy az étel fölé szimatol, a kérdésre viszont ismét csak a vállait vonogatja először.*
- Utána még a piac. Az is érdekesebb. Azután jössz te.
*Válaszolja igencsak undok hangnemmel, majd észbe kapva préseli össze az ajkait. Megint kezdi. Fúj és karmol, pedig legszívesebben bújna és dorombolna. Engedelmesen és szívből. Újabb sóhaj, miközben felhúzza lábait és átkarolja őket.*
- Akarsz onnan valamit? Mert lehet, hogy kisétálok. Bár lassan már tényleg mehetsz akár magad is. Érezhetően jobban vagy. Nem köhögsz, ahogy a levegőt veszed a tüdődet sem hallottam sípolni. Forrónak sem voltál forró, lázad sincs már.
*Jár a szája tudálékosan. Mint aznap, amikor felborították egymást. Mert megnyugtató az, ha ugyan úgy viseltetik a férfi iránt, mint aznap reggel. Hogy nem ismeri. Hogy meg sem akarta ismerni. Csak le akarta tudni, mint egy kötelező feladatot.*
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 05:47:32
Üzenet elküldve: 2024-12-10 05:47:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem érti, hogy megint -még mindig?- mi a franc baja van a nőnek. Normális vajon? Mármint Tiri. De tényleg..? Az egyik pillanatban remegő testtel, engedelmesen simul hozzá, felkínálja magát, ahogy azt ő el is várja. A következő pillanatban viszont nem hogy visszavonulót fúj, de lesüt róla valami olyan mély sértettség, mintha.. mintha.. nem is tudja, mit tett vagy mondott volna.
Egy pillanatra elcsodálkozik magán, hogy egyáltalán elgondolkozik ilyen dolgokon, mert ezek általában nem érdeklik. Csak maga alá gyűri az éppen aktuális ágybetétet, eljátszik vele amíg szórakoztatja, megjárja azokat a testnyílásait amihez épp kedve van, aztán szélnek ereszti és többet nem is gondol rá. De Tiri? Mi a fene van ebben a nőben, ami miatt egyszerre ennyire dühítő, irritáló, vonzó és kívánatos?
Figyeli a fürdő-szobából ki-, és a lépcsőn lesétáló lányt. Pontosabban egy bizonyos testrészét. Nyögés-szerűen szakad fel belőle egy sóhaj ahogy Tiri léptei elhalnak valahol odalent, ökölbe szorított ujjait nekinyomja a homlokának pár másodpercig, amíg lenyugszik.
Nem jó ez így.
A rohadt életbe, nagyon nem.
Nem csak öle kívánja a lányt, hanem valami más is, amit nem tud nevén nevezni, de belülről feszíti. Az is valamiféle vágy, de sokkal erősebb annál, amit általában nő iránt érez. Ez most arra sarkallja, hogy egyszerre legyen durva és gyengéd a lánnyal, hogy kitöltse rajta a dühét és a kedvét, de közben figyeljen arra is, hogy ne csak a kellemetlen fájdalom nyögéseit hallja felszakadni a másikból, hanem egészen másféléket is.
Pár másodpercre komolyan elgondolkozik rajta, hogy ölének sürgetését saját kezével csitítja, de végül összeszorított szájjal elengedi a gondolatot. Nem, nem. Ez Tiri dolga lesz. Az ő kiváltsága. Úgy akar elélvezni, hogy közben a nő arcát nézi. Vagy arca a mellei között van. Majdnem mindegy. Megigazítja magát a nadrágban hogy kényelmesen tudjon létezni, és komótosan újra abba a rohadt szobába sétál, amit már sokkal jobban vél ismerni, mint valaha is akarta volna.
Ismét fel-alá köröz. Hallgatja a lentről felszűrődő zajokat, és bár nincs mellette és nem is láthatja őt, a nő néma jelenléte szinte kézzelfogható a szobában. Nem is igen tud másra gondolni, csak rá. Fel-alá jártában felemel egy falat ételt, de a következő körben visszaejti a tálcára. Éhes, de nem tud enni. Ahhoz túlságosan is marja a belső feszültség. Megpróbál leülni az ágy szélére, de szinte azonnal fel is áll. Úgy rója a köröket fel-alá, mint egy ketrecbe zárt állat. Valahol annak is érzi magát. A ketrec rácsait pedig az a szokatlan-fura-őrjítő vágy és kívánás alkotja, aminek köszönhetően úgy húzná magára a nőt, hogy az sem érdekelné, hogy az tud-e köpni-nyelni a dologtól.
Megáll az ablak mellett, kinyitja a táblát, és a beáramló hűvös levegőben áll pár percig. Ettől lenyugszik valamennyire, unottan nézi az utcát, amin semmi, de semmi nem történik. Nem is az utcát látja maga előtt, hanem valami egészen mást. Végül elunja az ácsorgást, és becsukja az ablakot. Odalentről a fővő étel illata kígyózik fel, bizonyítva, hogy Tiri valóban nem tétlenkedik. Hülyét ránt attól a lánytól. Hogy a francban van türelme meg kedve tényleg főzni most? Halkan morran-hümment a szoba csöndjében, veszettül megunta hogy itt vár mint egy idióta. Felemeli a tálcát amin a jóformán érintetlen reggeli kókadozik, és kilép a szobából. Ezt a két helyiséget leszámítva nem is látott még mást a házból, de feltalálja magát. Lefelé indul a lépcsőn, majd egész egyszerűen követi az orrát a konyha irányába.
Flegma, unott arckifejezést erőltet magára ahogy belép oda, a tálcát hanyag mozdulattal teszi a konyhaasztalra. Zsebébe csúsztatja a kezeit, a tűzhelyhez lép, és beleszippant a feláramló gőzbe, mintha amúgy bármit is értene az ételekhez a zabáláson kívül.*
- Hm. Szóval ez az, ami érdekesebb, mint én? *-szólal meg végül, épp csak a szeme sarkából nézve Tirire. Ez is csak a játék része. Hadd' ne írjam le, hogy mi minden jár valójában a fejében.*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-09 17:17:16
Üzenet elküldve: 2024-12-09 17:17:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hajába maró ujjak, az ahogy a testének feszül, ahogy megérzi, hogy mennyire kívánja őt is a férfi. Már régóta nem kell semmit bizonygatniuk a másik felé. De szemlátomást eszükben sincs bármit is rejtegetni egymás elől. És mégis századjára, sokadjára hagyják faképnél egymást, engedik el egyszerűen a másikat. Kínozzák saját magukat és egyszeriben mindkettőjüket. A szomorú az egészben pedig az, hogy amennyire gyűlöli ezt a kialakult helyzetet épp olyannyira találja izgatónak is. Bár valahol azért bosszantja, hogy ezekután is ilyen egyszerűen elengedi a férfi. Dac is csalódott, mert már biztos abban, hogy Lorens fölött nincs semmi hatalma. Eddig sem volt fegyver kezében a makacsság. Most pedig már csak egy felejthető játékszer, ami csak az idő húzására szolgál. Pedig azt hitte... Szinte biztos volt benne, hogy ezek után majd a falhoz szorítja, vagy áthajoltatja a dézsán vagy egyszerűen csak a földre teperi, hogy harapja, marja, széttépje. Erre most megint farkasszemet néz az ajtóval. Halkan mordul egyet, pedig nem akar. Nem akarta, hogy azzal tisztában legyen a másik, hogy ez mennyire bosszantja. Hogy most megint késztetést érez arra, hogy gyomorba vágja. Még kezei is ökölbe szorulnak, miközben idegesen megnyalja alsó ajkát, ahol a harapott, apró sebnek sincs már nyoma. Egy pillanat alatt elhiszi, hogy igazából nem is jelent semmit, hogy nem is kívánatos, hogy nem kell. Pusztán csak egy újabb gonoszság az egész a férfitől, hogy megbosszulja azt, hogy kihasználta a gyengeségét és az ágyhoz szorította, hogy pocsék teával itatta, hogy gyomorba vágta. Az, hogy a nadrágban mi ágaskodik... Egyszerű ösztön, ami mélyen a férfiakba van táplálva. Ahhoz igazából nem kell, hogy köze legyen. Hiszen az is lehet, hogy a fogadó szende kis felszolgálójától, attól a szürke kis egértől is ugyan így ágaskodna. Hatköznapi ösztönösség akaratlan reakciója.
Hogy is gondolta? Halvány vigyorral túrja hátra a szőke tincseket, amit végül tarkónál megmarkol egy pillanatra. Mintha büntetésnek szánná, hogy ilyen naiv idióta és ennyire nyíltan hülyét csinál magából.*
- Rám. Persze.
*Ereszti le végül a kezét. Még ahhoz sincs kedve, hogy erre megvonogassa a vállait. Kisétál és komótosan ledöcög a lépcsőn. Egy ideig csak szemez a galád késsel és a halomba hagyott krumplival, de végül csak ráeszi a fene, hogy befejezze a munkát. Kis idő múltán pedig rotyog is a ragu a tűzhelyen, amit a foteljébe kuporodva felügyel elszántan. Ujjai felváltva járnak fogai között, mikor éppen melyiket van kedve rágni. Megszokott pótcselekvés, ha el akarja nyomni magában a feszültséget, a mérget, a csalódást.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hajába maró ujjak, az ahogy a testének feszül, ahogy megérzi, hogy mennyire kívánja őt is a férfi. Már régóta nem kell semmit bizonygatniuk a másik felé. De szemlátomást eszükben sincs bármit is rejtegetni egymás elől. És mégis századjára, sokadjára hagyják faképnél egymást, engedik el egyszerűen a másikat. Kínozzák saját magukat és egyszeriben mindkettőjüket. A szomorú az egészben pedig az, hogy amennyire gyűlöli ezt a kialakult helyzetet épp olyannyira találja izgatónak is. Bár valahol azért bosszantja, hogy ezekután is ilyen egyszerűen elengedi a férfi. Dac is csalódott, mert már biztos abban, hogy Lorens fölött nincs semmi hatalma. Eddig sem volt fegyver kezében a makacsság. Most pedig már csak egy felejthető játékszer, ami csak az idő húzására szolgál. Pedig azt hitte... Szinte biztos volt benne, hogy ezek után majd a falhoz szorítja, vagy áthajoltatja a dézsán vagy egyszerűen csak a földre teperi, hogy harapja, marja, széttépje. Erre most megint farkasszemet néz az ajtóval. Halkan mordul egyet, pedig nem akar. Nem akarta, hogy azzal tisztában legyen a másik, hogy ez mennyire bosszantja. Hogy most megint késztetést érez arra, hogy gyomorba vágja. Még kezei is ökölbe szorulnak, miközben idegesen megnyalja alsó ajkát, ahol a harapott, apró sebnek sincs már nyoma. Egy pillanat alatt elhiszi, hogy igazából nem is jelent semmit, hogy nem is kívánatos, hogy nem kell. Pusztán csak egy újabb gonoszság az egész a férfitől, hogy megbosszulja azt, hogy kihasználta a gyengeségét és az ágyhoz szorította, hogy pocsék teával itatta, hogy gyomorba vágta. Az, hogy a nadrágban mi ágaskodik... Egyszerű ösztön, ami mélyen a férfiakba van táplálva. Ahhoz igazából nem kell, hogy köze legyen. Hiszen az is lehet, hogy a fogadó szende kis felszolgálójától, attól a szürke kis egértől is ugyan így ágaskodna. Hatköznapi ösztönösség akaratlan reakciója.
Hogy is gondolta? Halvány vigyorral túrja hátra a szőke tincseket, amit végül tarkónál megmarkol egy pillanatra. Mintha büntetésnek szánná, hogy ilyen naiv idióta és ennyire nyíltan hülyét csinál magából.*
- Rám. Persze.
*Ereszti le végül a kezét. Még ahhoz sincs kedve, hogy erre megvonogassa a vállait. Kisétál és komótosan ledöcög a lépcsőn. Egy ideig csak szemez a galád késsel és a halomba hagyott krumplival, de végül csak ráeszi a fene, hogy befejezze a munkát. Kis idő múltán pedig rotyog is a ragu a tűzhelyen, amit a foteljébe kuporodva felügyel elszántan. Ujjai felváltva járnak fogai között, mikor éppen melyiket van kedve rágni. Megszokott pótcselekvés, ha el akarja nyomni magában a feszültséget, a mérget, a csalódást.*
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-09 16:35:49
Üzenet elküldve: 2024-12-09 16:35:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az az apró nyögés, ami elhagyja Tiri száját, pontosan az, amit hallani akar. A vágy hangja, a türelmetlenség hangja, az ön-megadás hangja. Nehezére esik nem újra megragadni a lányt, hogy visszahúzza őt magához. Tegnap óta éheztetett-kínzott öle sürgető vágyáról küld jeleket, a sajgás egyre erősebb és akaratosabb. Amennyire Tirit kínozza az ilyen kicsinységekkel, ugyanúgy kínozza saját magát is.
Mélyre szívja a levegőt hogy nyugalmat erőltessen magára, amíg a lány megissza azt a zöldet. Helyes. Legalább nem veszik kárba az apró ajándék, és a lány teste ugyanolyan hibátlan lesz, mint korábban. Hirtelen eszébe ötlik, hogy talán később is szüksége lehet majd egy ilyen italra. Azt talán valóban ajándékba adja majd, a lány szolgálataiért cserébe. A gondolattól nem csak vigyorognia kell, de újra fellobban ölében az épp csak csituló vágy. Állja Tiri éhesnek látszó tekintetét, talán még kicsit jobban ki is húzza magát. Nagyon is jól tudja, mire éhezik a szőkeség. Nagyon is szívesen fogja megadni neki, amit kíván.
Hacsak..
Hacsak az el nem veszi magától.
Nem löki el a bőrére simuló tenyereket, bár se nem kérte azokat, se nem adott engedélyt arra, hogy Tiri hozzáérjen. Érzi a tenyerek melegét és puhaságát, ahogy azok végigsiklanak a bőrén. Érzi, hogy csontketrecében szíve heveset üt, és újra veszett módon pumpálja körbe és körbe a vérét ereiben. Tenyerei szinte maguktól tapadnak Tiri csípőjére, és közel húzza őt magához, hogy a lány érezze azt, hogy akarja őt. Nem árul el ezzel titkot. Nagyon jól tudja, hogy a lány is tudja ezt. Különben mi másért próbálná birtokba venni most őt? A gondolatra féloldalasan elvigyorodik, halkan, zihálón felnyög ahogy bőrét karcolják a lány fogai. Jobbja felsimít a hátán, belemarkol a szőke tincsekbe, de ezúttal nem durván. Legszívesebben így tolná le a lány fejét, hogy csókjaival és nyelvével máshol is érintse a bőrét, úgy és egészen addig, amíg az akaratos sajgás-feszülés fel nem szabadul az ölében. ~Bassza meg,~ gondolja, ~de jó lenne!~
De nem kényszeríti Tirit semmire és sehová. Ujjai elengedik a szőke tincseket ahogy a lány elhúzódik, hagyja arrébb mozdulni. Egészen biztos benne, hogy annak sem könnyebb elhátrálnia, mint neki hagyni ezt. Hiszen a lány nyitott könyv előtte. Elég csak a kipirult arcára nézni, a szemeibe, amik őszintén és egyenesen elárulják neki hogy mi jár a fejében. Elég csak látnia a ruha anyagát szinte átszúrni kívánó bimbók halvány körvonalát a ruhán keresztül. Biztos benne, hogy ha most nyúlna Tiri combjai közé, akkor megint forrónak és nedvesnek érezné őt. A gondolattól újra felsajog az öle.
Halkan felnevet a büszke testtartással előadott mondaton. Nem kineveti Tirit – ez most tényleg játék, abból is egy kegyetlen és izgató és kegyetlenül izgató fajta. De jó, legyen, játsszanak.*
- Menj csak, kislány. *-duruzsolja halkan a lágyan ringó segg után-* De egyetlen pillanatra se felejtsd el, hogy itt várok rád. Hm? Úgyhogy jobban teszed, ha sietsz. Ha már úgy döntesz, hogy a… krumpli és a hús érdekesebb, mint a.. hm.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az az apró nyögés, ami elhagyja Tiri száját, pontosan az, amit hallani akar. A vágy hangja, a türelmetlenség hangja, az ön-megadás hangja. Nehezére esik nem újra megragadni a lányt, hogy visszahúzza őt magához. Tegnap óta éheztetett-kínzott öle sürgető vágyáról küld jeleket, a sajgás egyre erősebb és akaratosabb. Amennyire Tirit kínozza az ilyen kicsinységekkel, ugyanúgy kínozza saját magát is.
Mélyre szívja a levegőt hogy nyugalmat erőltessen magára, amíg a lány megissza azt a zöldet. Helyes. Legalább nem veszik kárba az apró ajándék, és a lány teste ugyanolyan hibátlan lesz, mint korábban. Hirtelen eszébe ötlik, hogy talán később is szüksége lehet majd egy ilyen italra. Azt talán valóban ajándékba adja majd, a lány szolgálataiért cserébe. A gondolattól nem csak vigyorognia kell, de újra fellobban ölében az épp csak csituló vágy. Állja Tiri éhesnek látszó tekintetét, talán még kicsit jobban ki is húzza magát. Nagyon is jól tudja, mire éhezik a szőkeség. Nagyon is szívesen fogja megadni neki, amit kíván.
Hacsak..
Hacsak az el nem veszi magától.
Nem löki el a bőrére simuló tenyereket, bár se nem kérte azokat, se nem adott engedélyt arra, hogy Tiri hozzáérjen. Érzi a tenyerek melegét és puhaságát, ahogy azok végigsiklanak a bőrén. Érzi, hogy csontketrecében szíve heveset üt, és újra veszett módon pumpálja körbe és körbe a vérét ereiben. Tenyerei szinte maguktól tapadnak Tiri csípőjére, és közel húzza őt magához, hogy a lány érezze azt, hogy akarja őt. Nem árul el ezzel titkot. Nagyon jól tudja, hogy a lány is tudja ezt. Különben mi másért próbálná birtokba venni most őt? A gondolatra féloldalasan elvigyorodik, halkan, zihálón felnyög ahogy bőrét karcolják a lány fogai. Jobbja felsimít a hátán, belemarkol a szőke tincsekbe, de ezúttal nem durván. Legszívesebben így tolná le a lány fejét, hogy csókjaival és nyelvével máshol is érintse a bőrét, úgy és egészen addig, amíg az akaratos sajgás-feszülés fel nem szabadul az ölében. ~Bassza meg,~ gondolja, ~de jó lenne!~
De nem kényszeríti Tirit semmire és sehová. Ujjai elengedik a szőke tincseket ahogy a lány elhúzódik, hagyja arrébb mozdulni. Egészen biztos benne, hogy annak sem könnyebb elhátrálnia, mint neki hagyni ezt. Hiszen a lány nyitott könyv előtte. Elég csak a kipirult arcára nézni, a szemeibe, amik őszintén és egyenesen elárulják neki hogy mi jár a fejében. Elég csak látnia a ruha anyagát szinte átszúrni kívánó bimbók halvány körvonalát a ruhán keresztül. Biztos benne, hogy ha most nyúlna Tiri combjai közé, akkor megint forrónak és nedvesnek érezné őt. A gondolattól újra felsajog az öle.
Halkan felnevet a büszke testtartással előadott mondaton. Nem kineveti Tirit – ez most tényleg játék, abból is egy kegyetlen és izgató és kegyetlenül izgató fajta. De jó, legyen, játsszanak.*
- Menj csak, kislány. *-duruzsolja halkan a lágyan ringó segg után-* De egyetlen pillanatra se felejtsd el, hogy itt várok rád. Hm? Úgyhogy jobban teszed, ha sietsz. Ha már úgy döntesz, hogy a… krumpli és a hús érdekesebb, mint a.. hm.
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-09 14:52:57
Üzenet elküldve: 2024-12-09 14:52:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ivásról nem beszéltem. Melletted többet ördögvigyorhoz sem nyúlok.
*Dünnyögi. Mert már abban sem biztos, hogy nem-e annak tart még mindig a hatása. Hogy az fordította ki esetleg ennyire önmagából. Mert valahogy egyetlen porcikája sem tudja elhinni, hogy végre akadt valaki, akivel jól érzi magát. Akit igazán jól akar érezni. Még akkor is, ha egy része a háta közepére sem kívánja. Mert igazából meg minden porcikájára kívánja. Az érintését, a csókját. Mindazt, amit már megtapasztalt belőle és azt, ami még várat magára. Ha egyáltalán elérkezik még, így, hogy folyton hagyják egymást kicsúszni a karmaik közül.
Nem ellenkezik, így ajkai puhán érintik a bőrt. De a kezdeti magabiztosság és önuralom hamar fogyni látszik, ahogy a fenekét éri a markolás. Hogy az ő fejében most milyen képek úsznak át, abba még maga sem mer komolyabban beletemetkezni. Így is épp eléggé nyomasztó, hogy már ettől rögtön felparázslik öle. Mondja ki, hogy nem akar menni? Hogy egyetlen porcikájának sem esik jól, hogy akár egy centit is eltávolodjon? Tegyen megint a férfi kedvére azzal, hogy meghajlik az akarat előtt? Egy halk, vággyal teli nyögés. Ennyit képes ajkain kipréselni és már el is engedik. Mély levegőt véve néz farkasszemet a vigyorával. Azzal, ami minden tekintetben megőrjíti egy pillanat alatt. Kezeit leengedve sóhajt fel, ahogy combjainál ismét a ruha anyagába markol.*
- Krumplit pucolni.
*Bólint aprót, miközben sebes keze aprót rándul az emlékre. Végül magára erőszakolja azt a magabiztosságot, amiből már alig van még nála pár morzsányi. Szenvedély a férfi iránt. Abból bezzeg akad bőven és nehéz neki ellenállni. Az ujjai között tartott üvegcsét végül maga elé emeli, száj húzva kihúzza a dugót és bekortyolja. Az innentől már haszontalannak számító üvegcse pedig halk koppanással ér földet a lába mellett. Érzi a gyógyulást a sebnél, de egy pillanatra sem köti le a figyelmét. Az izzó kékek most azon ügyködnek, hogy a férfi testét perzseljék fel. Lassan pillant végig a felsőtesten feszülő ing vonalán, minden gyűrődésen, a szabadon maradt mellkason. Levándorol a nadrág szegélyéig, majd mielőtt szemtelenül tovább haladna vissza is siklik az arcára. De azzal együtt mozdul teste is. Fürgén, egy lépéssel már simul is a férfinak. Mindkét tenyere újból a mellkasán pihen pár lélegzetvételnyi időre. Szerencse, hogy most ilyen szaporán kapkod a levegő után, így a kezek hamar mozdulnak, hogy a szétnyitott ing alá fúrják be magukat. Lassan, kiélvezve az érzést, ahogy végig simítanak a meleg bőrön, át az izmokon, fel az oldalain. Érezni akarja a legkisebb részletet is. Mindent, amit látni is lát, azt is, amit az ing még takar. Beharapja az ajkát, mikor a hegeken simít végig.*
- Meg ott van még a hús is.
*Hunyja le a szemeit, ahogy a testének feszülve csókol, harap, szív a mellkasára. Csak kicsit megízleli azt, amit újból elvettek előle, mint a mézbe mártott madzagot. Magába szívja a férfi illatát, bevési az emlékeibe az ízét, a tapintását, a melegségét. Szinte minden heget. Hosszan a bőrére sóhajt, hogy mindezek végeztével lassan elhúzza a kezeit és egy határozott mozdulattal ellépjen hátra. Mint a kalitkába zárt kismadár, aki tudja, hogy fogságban van, de gazdája kedvéért mégis énekelni akar. Szemeiben percek óta már nem csak izzik a vágy, hanem egyszerűen felperzselt mindent, mégis mosolyogva vonja meg a vállait.*
- Ha játszani akarsz, játszunk.
*A fejét felszegve húzza ki magát, hogy mindezek ellenére bizonyítsa továbbra is, hogy Dac még mindig nincs belőle kiölve. Hiába, hogy egész testében reszket az elfojtott érzelmek feszítésétől. Tudja jól, hogy egy szavával sem tudná már hihetően bizonygatni, hogy nem kívánja a férfit. Nem is akar semmit sem bizonyítani. Azt akarja, hogy Lorens tudja jól, hogy megőrül érte. Hogy látszódjon a szemeiben mindaz a megannyi mocskos gondolat kettejükkel, ami valószínűleg a férfi elméjében is kivetül megannyiszor. Mert azt akarja, hogy jól magába vésse a férfi, hogy mindezek ellenére még most is képes arra, hogy ellenszegüljön, hogy hátat fordítson és vágyait leküzdve sétáljon vissza a rohadt konyhába. A rohadt krumplikhoz.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ivásról nem beszéltem. Melletted többet ördögvigyorhoz sem nyúlok.
*Dünnyögi. Mert már abban sem biztos, hogy nem-e annak tart még mindig a hatása. Hogy az fordította ki esetleg ennyire önmagából. Mert valahogy egyetlen porcikája sem tudja elhinni, hogy végre akadt valaki, akivel jól érzi magát. Akit igazán jól akar érezni. Még akkor is, ha egy része a háta közepére sem kívánja. Mert igazából meg minden porcikájára kívánja. Az érintését, a csókját. Mindazt, amit már megtapasztalt belőle és azt, ami még várat magára. Ha egyáltalán elérkezik még, így, hogy folyton hagyják egymást kicsúszni a karmaik közül.
Nem ellenkezik, így ajkai puhán érintik a bőrt. De a kezdeti magabiztosság és önuralom hamar fogyni látszik, ahogy a fenekét éri a markolás. Hogy az ő fejében most milyen képek úsznak át, abba még maga sem mer komolyabban beletemetkezni. Így is épp eléggé nyomasztó, hogy már ettől rögtön felparázslik öle. Mondja ki, hogy nem akar menni? Hogy egyetlen porcikájának sem esik jól, hogy akár egy centit is eltávolodjon? Tegyen megint a férfi kedvére azzal, hogy meghajlik az akarat előtt? Egy halk, vággyal teli nyögés. Ennyit képes ajkain kipréselni és már el is engedik. Mély levegőt véve néz farkasszemet a vigyorával. Azzal, ami minden tekintetben megőrjíti egy pillanat alatt. Kezeit leengedve sóhajt fel, ahogy combjainál ismét a ruha anyagába markol.*
- Krumplit pucolni.
*Bólint aprót, miközben sebes keze aprót rándul az emlékre. Végül magára erőszakolja azt a magabiztosságot, amiből már alig van még nála pár morzsányi. Szenvedély a férfi iránt. Abból bezzeg akad bőven és nehéz neki ellenállni. Az ujjai között tartott üvegcsét végül maga elé emeli, száj húzva kihúzza a dugót és bekortyolja. Az innentől már haszontalannak számító üvegcse pedig halk koppanással ér földet a lába mellett. Érzi a gyógyulást a sebnél, de egy pillanatra sem köti le a figyelmét. Az izzó kékek most azon ügyködnek, hogy a férfi testét perzseljék fel. Lassan pillant végig a felsőtesten feszülő ing vonalán, minden gyűrődésen, a szabadon maradt mellkason. Levándorol a nadrág szegélyéig, majd mielőtt szemtelenül tovább haladna vissza is siklik az arcára. De azzal együtt mozdul teste is. Fürgén, egy lépéssel már simul is a férfinak. Mindkét tenyere újból a mellkasán pihen pár lélegzetvételnyi időre. Szerencse, hogy most ilyen szaporán kapkod a levegő után, így a kezek hamar mozdulnak, hogy a szétnyitott ing alá fúrják be magukat. Lassan, kiélvezve az érzést, ahogy végig simítanak a meleg bőrön, át az izmokon, fel az oldalain. Érezni akarja a legkisebb részletet is. Mindent, amit látni is lát, azt is, amit az ing még takar. Beharapja az ajkát, mikor a hegeken simít végig.*
- Meg ott van még a hús is.
*Hunyja le a szemeit, ahogy a testének feszülve csókol, harap, szív a mellkasára. Csak kicsit megízleli azt, amit újból elvettek előle, mint a mézbe mártott madzagot. Magába szívja a férfi illatát, bevési az emlékeibe az ízét, a tapintását, a melegségét. Szinte minden heget. Hosszan a bőrére sóhajt, hogy mindezek végeztével lassan elhúzza a kezeit és egy határozott mozdulattal ellépjen hátra. Mint a kalitkába zárt kismadár, aki tudja, hogy fogságban van, de gazdája kedvéért mégis énekelni akar. Szemeiben percek óta már nem csak izzik a vágy, hanem egyszerűen felperzselt mindent, mégis mosolyogva vonja meg a vállait.*
- Ha játszani akarsz, játszunk.
*A fejét felszegve húzza ki magát, hogy mindezek ellenére bizonyítsa továbbra is, hogy Dac még mindig nincs belőle kiölve. Hiába, hogy egész testében reszket az elfojtott érzelmek feszítésétől. Tudja jól, hogy egy szavával sem tudná már hihetően bizonygatni, hogy nem kívánja a férfit. Nem is akar semmit sem bizonyítani. Azt akarja, hogy Lorens tudja jól, hogy megőrül érte. Hogy látszódjon a szemeiben mindaz a megannyi mocskos gondolat kettejükkel, ami valószínűleg a férfi elméjében is kivetül megannyiszor. Mert azt akarja, hogy jól magába vésse a férfi, hogy mindezek ellenére még most is képes arra, hogy ellenszegüljön, hogy hátat fordítson és vágyait leküzdve sétáljon vissza a rohadt konyhába. A rohadt krumplikhoz.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-09 13:29:21
Üzenet elküldve: 2024-12-09 13:29:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elégedettséggel tölti el, hogy Tiri nem ellenkezik, amikor magához húzza őt. Ez azt jelenti, hogy a lány végre felfogta, hogy egyszerűbb és mindenkinek jobb, ha inkább engedelmeskedik. A lány légvételei apró fuvallatokként érik a bőrét, és nem kerüli el a figyelmét, hogy gyorsabban süllyed-emelkedik az a mellkas, mint korábban. Elégedettsége ettől csak tovább mélyül, hiszen ez egyértelművé teszi a számára, hogy a lány nem csak engedelmes, de már teljesen a befolyása alatt is áll. A gondolat egyszerre szórakoztatja és izgatja.*
- Komolyan. Azért. *-bólint, miközben még mindig a kék szemeket figyeli. Vághat akármilyen pofát Tiri, a szeme elárulja. Hiába a fintor, hiába az orrhúzás, ha a tekintete szinte perzsel.-* Pont oda.
*Hagyja hogy a lány megcirógassa a célpontként kijelölt területet, de közben vigyora szélesebb lesz.*
- Egy üveg rumért? *-megvonja a vállát-* Szerintem ha megitatnék veled egy üveg rumot, nem is érdekelne téged, hogy mit kérek tőled, vagy mit csinálok veled.
*Ötlete persze lenne rá. És ha Tiri rumot kérne, akkor hozna is neki egy üvegnyit. Nem vezérli rossz szándék, koránt sem; hiába ellenkezett a szavai ellen annyira tegnap a szőkeség. Viszont megkérné az árát annak is, bizony hogy meg, és nem aranyban mérné.
A lány ajka puha, ahogy végül törleszti a zöld italt. Ez is csak annyit árul el, hogy nincs a mozdulatban ellenkezés, düh vagy irtózás. Nehezen állja meg, hogy ne forduljon bele abba az apró, bőrre nyomott csókba, hogy aztán újra megharaphassa Tiri ajkát. Az ellen viszont nem tud küzdeni -és nem is akar- hogy a nő teste ennyire közel van az övéhez. Elengedi az eddig is tartott felkart, és tenyere lesimít a lány fenekére. Ujjai pont azzal az erővel szorítják azt meg, hogy az még ne fájjon, de érezhetően erős és kissé talán erőszakos is legyen.*
- És ez pedig a borravaló volt. *-dörmögi szinte nevetős hangon Tiri fülébe. Egy pillanatra így, a fenekénél fogva közelebb húzza őt magához, hogy érezze a testét a sajátjához préselődni, de utána elengedi őt. Felegyenesedik. Hogy látszik-e a szemében a vágy a lány után vagy sem, az most nem is érdekli. Legszívesebben most rögtön arccal a falnak nyomná Tirit, hogy a ruháját felhúzva szoruljon hozzá hátulról.-* És most, ha akarsz, mehetsz. Mit is mondtál, hova..? Krumplit pucolni?
*Megint elvigyorodik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elégedettséggel tölti el, hogy Tiri nem ellenkezik, amikor magához húzza őt. Ez azt jelenti, hogy a lány végre felfogta, hogy egyszerűbb és mindenkinek jobb, ha inkább engedelmeskedik. A lány légvételei apró fuvallatokként érik a bőrét, és nem kerüli el a figyelmét, hogy gyorsabban süllyed-emelkedik az a mellkas, mint korábban. Elégedettsége ettől csak tovább mélyül, hiszen ez egyértelművé teszi a számára, hogy a lány nem csak engedelmes, de már teljesen a befolyása alatt is áll. A gondolat egyszerre szórakoztatja és izgatja.*
- Komolyan. Azért. *-bólint, miközben még mindig a kék szemeket figyeli. Vághat akármilyen pofát Tiri, a szeme elárulja. Hiába a fintor, hiába az orrhúzás, ha a tekintete szinte perzsel.-* Pont oda.
*Hagyja hogy a lány megcirógassa a célpontként kijelölt területet, de közben vigyora szélesebb lesz.*
- Egy üveg rumért? *-megvonja a vállát-* Szerintem ha megitatnék veled egy üveg rumot, nem is érdekelne téged, hogy mit kérek tőled, vagy mit csinálok veled.
*Ötlete persze lenne rá. És ha Tiri rumot kérne, akkor hozna is neki egy üvegnyit. Nem vezérli rossz szándék, koránt sem; hiába ellenkezett a szavai ellen annyira tegnap a szőkeség. Viszont megkérné az árát annak is, bizony hogy meg, és nem aranyban mérné.
A lány ajka puha, ahogy végül törleszti a zöld italt. Ez is csak annyit árul el, hogy nincs a mozdulatban ellenkezés, düh vagy irtózás. Nehezen állja meg, hogy ne forduljon bele abba az apró, bőrre nyomott csókba, hogy aztán újra megharaphassa Tiri ajkát. Az ellen viszont nem tud küzdeni -és nem is akar- hogy a nő teste ennyire közel van az övéhez. Elengedi az eddig is tartott felkart, és tenyere lesimít a lány fenekére. Ujjai pont azzal az erővel szorítják azt meg, hogy az még ne fájjon, de érezhetően erős és kissé talán erőszakos is legyen.*
- És ez pedig a borravaló volt. *-dörmögi szinte nevetős hangon Tiri fülébe. Egy pillanatra így, a fenekénél fogva közelebb húzza őt magához, hogy érezze a testét a sajátjához préselődni, de utána elengedi őt. Felegyenesedik. Hogy látszik-e a szemében a vágy a lány után vagy sem, az most nem is érdekli. Legszívesebben most rögtön arccal a falnak nyomná Tirit, hogy a ruháját felhúzva szoruljon hozzá hátulról.-* És most, ha akarsz, mehetsz. Mit is mondtál, hova..? Krumplit pucolni?
*Megint elvigyorodik.*
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-09 11:07:34
Üzenet elküldve: 2024-12-09 11:07:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kissé oldalra dönti a fejét, ahogy Lorens véleményt alkot az ujjáról. Ajkai lassan húzódnak mosolyba, de azután hamar változik, hogy egy igen gondterhelt sóhaj hagyja el az ajkait.*
- Persze. Néha nekem is jár, hogy jó legyen.
*Ravasz vigyorra váltva párosítja a középső mellé a mutatóujját is, majd inkább véget vet a játszadozásnak. Elveszi az üvegcsét és azzal együtt készül távozóra fogni. Mert Dac még mindig fújja a magáét. Dac most nem túl jó barát, de talán igaza van. Tagadhatatlanul tetszik neki, hogy valaki hajlandó és képes is arra, hogy erős marokkal tartsa kordában. De eddig csupán csak egyszer volt hasonló helyzetben. Teljesen pedig akkor sem tudták azokat a szarvakat letörni a fejéről. Ez a pökhendi pojáca pedig nemhogy letörte azokat, szinte porrá őrölte a markában, hogy véletlenül se kerülhessenek fel újra a nő fejére. Ez pedig frusztrálja. Mert új. Mert ez változás. Mert így egy részétől fosztják meg. Egy olyan részétől, ami eddig vastag kőfalként védte meg mindenkitől. Ahol be tudott gubódzni és tojhatott a világra.
De amint megérzi a kezet a karján, mindezek ellenére engedelmesen fordul és lép vissza a férfihoz. Noha önszántából nem simul jobban a testéhez, a hirtelen szaporábbá váló légvételei jól mutatják, hogy bizony mennyire akarna.
Igyekszik odafigyelni mindenre, amit mond. Éppen ezért tudja jól, hogy fel kéne háborodnia. Inkább arcon köpni, mintsem ajkaival újra a bőrét érinteni. Mint ahogy az a makacs lány bizonyára megtette volna tegnapról. Aki az ágynak szegezte a tehetetlen férfit. Aki a körmeit a bőrébe vájta. Aki nemes egyszerűséggel mutatta be öklét a gyomrának. Most meg? Csupán csak rosszallóan csóválja meg a fejét, miközben fáradtan felsóhajt. Az ajkai pedig lassan mosolyra húzódnak. Mosolyra. Hitetlenkedik magában, pedig így van.*
- Most komolyan? Egy kis üveg zöld löttyért?
*Igyekszik olyan ábrázatra váltani, mint akinek mindenhez lenne kedve, csak éppen ennek a gondolatától irtózik.*
- Éppen ide?
*Emeli meg végül a kezét, hogy a mutatott pontra cirógasson hüvelykujjával.*
- Bele se merek gondolni, hogy mit kéne adnom mondjuk egy üveg rumért.
*Vigyorodik el kissé, miközben már bánja is a kérdés feltevését. Mégis odahajol az arcához, hogy a mutatott helyre egy apró csókot nyomjon. Mert engedelmes. Bosszantóan engedelmes.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kissé oldalra dönti a fejét, ahogy Lorens véleményt alkot az ujjáról. Ajkai lassan húzódnak mosolyba, de azután hamar változik, hogy egy igen gondterhelt sóhaj hagyja el az ajkait.*
- Persze. Néha nekem is jár, hogy jó legyen.
*Ravasz vigyorra váltva párosítja a középső mellé a mutatóujját is, majd inkább véget vet a játszadozásnak. Elveszi az üvegcsét és azzal együtt készül távozóra fogni. Mert Dac még mindig fújja a magáét. Dac most nem túl jó barát, de talán igaza van. Tagadhatatlanul tetszik neki, hogy valaki hajlandó és képes is arra, hogy erős marokkal tartsa kordában. De eddig csupán csak egyszer volt hasonló helyzetben. Teljesen pedig akkor sem tudták azokat a szarvakat letörni a fejéről. Ez a pökhendi pojáca pedig nemhogy letörte azokat, szinte porrá őrölte a markában, hogy véletlenül se kerülhessenek fel újra a nő fejére. Ez pedig frusztrálja. Mert új. Mert ez változás. Mert így egy részétől fosztják meg. Egy olyan részétől, ami eddig vastag kőfalként védte meg mindenkitől. Ahol be tudott gubódzni és tojhatott a világra.
De amint megérzi a kezet a karján, mindezek ellenére engedelmesen fordul és lép vissza a férfihoz. Noha önszántából nem simul jobban a testéhez, a hirtelen szaporábbá váló légvételei jól mutatják, hogy bizony mennyire akarna.
Igyekszik odafigyelni mindenre, amit mond. Éppen ezért tudja jól, hogy fel kéne háborodnia. Inkább arcon köpni, mintsem ajkaival újra a bőrét érinteni. Mint ahogy az a makacs lány bizonyára megtette volna tegnapról. Aki az ágynak szegezte a tehetetlen férfit. Aki a körmeit a bőrébe vájta. Aki nemes egyszerűséggel mutatta be öklét a gyomrának. Most meg? Csupán csak rosszallóan csóválja meg a fejét, miközben fáradtan felsóhajt. Az ajkai pedig lassan mosolyra húzódnak. Mosolyra. Hitetlenkedik magában, pedig így van.*
- Most komolyan? Egy kis üveg zöld löttyért?
*Igyekszik olyan ábrázatra váltani, mint akinek mindenhez lenne kedve, csak éppen ennek a gondolatától irtózik.*
- Éppen ide?
*Emeli meg végül a kezét, hogy a mutatott pontra cirógasson hüvelykujjával.*
- Bele se merek gondolni, hogy mit kéne adnom mondjuk egy üveg rumért.
*Vigyorodik el kissé, miközben már bánja is a kérdés feltevését. Mégis odahajol az arcához, hogy a mutatott helyre egy apró csókot nyomjon. Mert engedelmes. Bosszantóan engedelmes.*
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-09 10:40:40
Üzenet elküldve: 2024-12-09 10:40:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány válasza nem lepi meg. Azon lepődött volna meg, ha szépen válaszol vissza és megköszöni a segítséget. Úgy, ahogy az elvárható lenne tőle. Tekintete a felmutatott ujjra vándorol, szájzugaiban a vigyor vibrálni látszik.*
- Pontosan ilyenre. *-bólint, és visszafordul Tiri arca felé-* Látom, rutinos a mozdulat. Biztos sokszor dugtad már fel magadnak.
*Átengedi az üvegcsét a lánynak, és egy pillanatig elégedettséget érez. Helyes, lám, Tiri rájött, hogy nincs értelme ellenkezni. Ha ad, azt el kell fogadni. Ha kér, azt oda kell adni. Egyszerű a dolog. Nincs értelme bonyolítani. Ha ellenkezik, okoskodik vagy a szemét forgatja, azzal csak ő jár rosszul.
Ahogy Tiri elindul, szemöldöke megrezdül, és szinte lusta mozdulattal nyúl utána. Ujjai a felkarja köré fonódnak; nem szorít, nem rángat, de a határozott mozdulat talán elég, hogy engedelmesen megálljon.*
- Á-áá. *-csóválja meg a fejét alig észrevehetően. Szinte gyengéden húzza magához a lányt, egészen közel, úgy, hogy testük szinte összeér.-* Csak így, ennyi?
*Megint megcsóválja a fejét.*
- Egy szimpla köszönöm nem lesz elég. *-tehát azért még vannak dolgok, amiket el kell magyaráznia a lánynak. Halkan sóhajt, mintha ez fárasztaná, pedig magában jól szórakozik. Szinte érzi a Tiri testéből felé áradó meleget, de most nem hagyja, hogy ez elterelje a gondolatait.-* Az ilyen apróságokért fizetni kell, nem tudtad?
*Azokat a kék szemeket keresi a sajátjával, a vigyor még mindig szája körül ül.*
- Csókkal. *-felemeli szabad kezét, és mutatóujjával megbök az arcán egy pontot, a szájzugához közel-* Itt.
*És kicsit lejjebb is hajol, hogy Tiri elérhesse, és megfizethesse a kapott apróságot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány válasza nem lepi meg. Azon lepődött volna meg, ha szépen válaszol vissza és megköszöni a segítséget. Úgy, ahogy az elvárható lenne tőle. Tekintete a felmutatott ujjra vándorol, szájzugaiban a vigyor vibrálni látszik.*
- Pontosan ilyenre. *-bólint, és visszafordul Tiri arca felé-* Látom, rutinos a mozdulat. Biztos sokszor dugtad már fel magadnak.
*Átengedi az üvegcsét a lánynak, és egy pillanatig elégedettséget érez. Helyes, lám, Tiri rájött, hogy nincs értelme ellenkezni. Ha ad, azt el kell fogadni. Ha kér, azt oda kell adni. Egyszerű a dolog. Nincs értelme bonyolítani. Ha ellenkezik, okoskodik vagy a szemét forgatja, azzal csak ő jár rosszul.
Ahogy Tiri elindul, szemöldöke megrezdül, és szinte lusta mozdulattal nyúl utána. Ujjai a felkarja köré fonódnak; nem szorít, nem rángat, de a határozott mozdulat talán elég, hogy engedelmesen megálljon.*
- Á-áá. *-csóválja meg a fejét alig észrevehetően. Szinte gyengéden húzza magához a lányt, egészen közel, úgy, hogy testük szinte összeér.-* Csak így, ennyi?
*Megint megcsóválja a fejét.*
- Egy szimpla köszönöm nem lesz elég. *-tehát azért még vannak dolgok, amiket el kell magyaráznia a lánynak. Halkan sóhajt, mintha ez fárasztaná, pedig magában jól szórakozik. Szinte érzi a Tiri testéből felé áradó meleget, de most nem hagyja, hogy ez elterelje a gondolatait.-* Az ilyen apróságokért fizetni kell, nem tudtad?
*Azokat a kék szemeket keresi a sajátjával, a vigyor még mindig szája körül ül.*
- Csókkal. *-felemeli szabad kezét, és mutatóujjával megbök az arcán egy pontot, a szájzugához közel-* Itt.
*És kicsit lejjebb is hajol, hogy Tiri elérhesse, és megfizethesse a kapott apróságot.*
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-08 15:38:32
Üzenet elküldve: 2024-12-08 15:38:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nyomja a sebet a kezén, miközben rendületlenül a szemben lévő szobájának ajtaját bámulja. Akár a préda, aki ugrásra kész, hogy menekülőre fogja. Megrezzen, mikor árnyékot lát egyszer-egyszer megjelenni az ajtó nyílásában, de minduntalan csalódás fogja el, hogy az árnyék gazdája már nem csatlakozik hozzá. Pedig talán nem fogná menekülőre. Ó, nem. Saját akaratából vetné magát az éles karmok és hegyes fogak közé, hogy a vad szétmarcangolja. Ha nem lenne megint olyan ostoba, hogy kitalál valami balga, ügyetlen kifogást, amivel el tudja hagyni a színteret. Egy része, a nagyobbik, vágyik a felszabadulásra, az élvezetre, a megkönnyebbülésre. De hiába, ha még mindig ott ül a vállán az a dac, amit Lorens már annyit feltüzelt benne. Dac pedig folytonosan susmorogja a fülébe, hogy ne adja magát oda olyan könnyen, olyan egyszerűen. De hogy is nehezíthetné meg a dolgukat ennél jobban? Mikor már így is szinte beleőrül abba, hogy nem lett már ott a szobában a férfié. Az a francos hiúság. Az az állandó akaratosság. Eddig a legtöbbször megkönnyítette az életét, de most úgy érzi, hogy borzalmasan megnehezít mindent.
A zsanérok nyikordulására eszmél fel. Egyszeriben riadtan, mégis vágyakozva kapja fel a fejét, ahogy az ajtóra pillant.*
- Semmi.
*Mormogja a kérdésre, de közben már tartja kezét a férfinak. Bizalommal. Vagy inkább csak vágyva, hogy hozzáérjen. Pislogás nélkül figyeli az arcát, ahogy amaz felméri a probléma súlyosságát. Elmerül a borostás pofázmányban, azokban a kék szemekben, amik megőrjítik a bennük bujkáló vadsággal. Azután már nem érzi a férfi kezét a sajátján. Eltűnik a melegség, hogy az érintés után csak hideg fagy maradjon. És, ha ez nem lenne elég még Lorens is távozik, arról a megjegyzésről már szót sem ejtve, ami az előbb őt illetve elhangzott.*
- Te meg pöcs.
*Rándít egyet a vállain, mintha mit sem érdekelné az, ahogy nevezték, az, hogy itt hagyták.
Lassan felegyenesedik, megmozgatja sérült kezének ujjait. Mire pedig duzzogva inkább visszamenne a konyhába a férfi vissza is tér. A felé nyújtott üvegcsére pillant, majd át a férfi arcára. A szemeit összehúzza a megjegyzésre. Érti ő, élvezi is. De továbbra sem képes megadni azt az örömöt, hogy normális nőhöz méltón válaszoljon rá.*
- Ilyenre gondolsz?
*Azzal fel is tartja sérült kezét, amivel a vélemény kifejtésének igen szabad, egyezményes jeleként kinyújtja a középső ujját, természetesen ezt kísérve egy bájos mosollyal is.*
- Látod? Sérülten is megy.
*Szusszan fel, ahogy inkább elpillant a férfiról. Hisz hiába kapaszkodik még mindig abba a francos makacsságába, annak már alig pár szilánkja van még jelen. Ezt bizonyítja az is, hogy elveszi az üvegcsét, noha egyelőre még csak az ujjai közé zárja.*
- Köszönöm. Így már sokkal jobban fog menni a krumpli pucolás.
*Dünnyögi az orra alatt, akár a sértett gyerek. Hisz igazából vérig is van sértődve. De most bizony saját magára haragszik, mert megint elindul. Ki a fürdőből, hogy visszamenjen azokhoz a kurva krumplikhoz.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nyomja a sebet a kezén, miközben rendületlenül a szemben lévő szobájának ajtaját bámulja. Akár a préda, aki ugrásra kész, hogy menekülőre fogja. Megrezzen, mikor árnyékot lát egyszer-egyszer megjelenni az ajtó nyílásában, de minduntalan csalódás fogja el, hogy az árnyék gazdája már nem csatlakozik hozzá. Pedig talán nem fogná menekülőre. Ó, nem. Saját akaratából vetné magát az éles karmok és hegyes fogak közé, hogy a vad szétmarcangolja. Ha nem lenne megint olyan ostoba, hogy kitalál valami balga, ügyetlen kifogást, amivel el tudja hagyni a színteret. Egy része, a nagyobbik, vágyik a felszabadulásra, az élvezetre, a megkönnyebbülésre. De hiába, ha még mindig ott ül a vállán az a dac, amit Lorens már annyit feltüzelt benne. Dac pedig folytonosan susmorogja a fülébe, hogy ne adja magát oda olyan könnyen, olyan egyszerűen. De hogy is nehezíthetné meg a dolgukat ennél jobban? Mikor már így is szinte beleőrül abba, hogy nem lett már ott a szobában a férfié. Az a francos hiúság. Az az állandó akaratosság. Eddig a legtöbbször megkönnyítette az életét, de most úgy érzi, hogy borzalmasan megnehezít mindent.
A zsanérok nyikordulására eszmél fel. Egyszeriben riadtan, mégis vágyakozva kapja fel a fejét, ahogy az ajtóra pillant.*
- Semmi.
*Mormogja a kérdésre, de közben már tartja kezét a férfinak. Bizalommal. Vagy inkább csak vágyva, hogy hozzáérjen. Pislogás nélkül figyeli az arcát, ahogy amaz felméri a probléma súlyosságát. Elmerül a borostás pofázmányban, azokban a kék szemekben, amik megőrjítik a bennük bujkáló vadsággal. Azután már nem érzi a férfi kezét a sajátján. Eltűnik a melegség, hogy az érintés után csak hideg fagy maradjon. És, ha ez nem lenne elég még Lorens is távozik, arról a megjegyzésről már szót sem ejtve, ami az előbb őt illetve elhangzott.*
- Te meg pöcs.
*Rándít egyet a vállain, mintha mit sem érdekelné az, ahogy nevezték, az, hogy itt hagyták.
Lassan felegyenesedik, megmozgatja sérült kezének ujjait. Mire pedig duzzogva inkább visszamenne a konyhába a férfi vissza is tér. A felé nyújtott üvegcsére pillant, majd át a férfi arcára. A szemeit összehúzza a megjegyzésre. Érti ő, élvezi is. De továbbra sem képes megadni azt az örömöt, hogy normális nőhöz méltón válaszoljon rá.*
- Ilyenre gondolsz?
*Azzal fel is tartja sérült kezét, amivel a vélemény kifejtésének igen szabad, egyezményes jeleként kinyújtja a középső ujját, természetesen ezt kísérve egy bájos mosollyal is.*
- Látod? Sérülten is megy.
*Szusszan fel, ahogy inkább elpillant a férfiról. Hisz hiába kapaszkodik még mindig abba a francos makacsságába, annak már alig pár szilánkja van még jelen. Ezt bizonyítja az is, hogy elveszi az üvegcsét, noha egyelőre még csak az ujjai közé zárja.*
- Köszönöm. Így már sokkal jobban fog menni a krumpli pucolás.
*Dünnyögi az orra alatt, akár a sértett gyerek. Hisz igazából vérig is van sértődve. De most bizony saját magára haragszik, mert megint elindul. Ki a fürdőből, hogy visszamenjen azokhoz a kurva krumplikhoz.*
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-08 08:49:17
Üzenet elküldve: 2024-12-08 08:49:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A franc-tudja-hanyadik kört rója a szobában. Feszült. Nem szeret tétlen lenni, nem szereti csak úgy a falat bámulni, nem szeret ok és cél nélkül egyedül lenni egy szobában, ami ráadásul nem is az övé. De a feszültségnek más oka is van. A szőkeség. Amennyire idegesítette tegnap a jelenléte, most épp annyira idegesíti a hiánya. A változás oka egyszerű – sikerült megtörnie a lányt. És most ki akarja élvezni azt, amit így megszerzett magának. De Tiri itt hagyta, és ő pedig azt hagyta, hogy a lány elmenjen. Kár volt. De már mindegy – amikor visszajön, majd elveszi tőle azt, ami jár neki. Megtehetné persze hogy utána megy a konyhába és ott ráhasaltatja az asztalra; de még emlékszik az öregasszonyra aki bejött hozzá előző nap, és valahogy nincs kedve elmagyarázgatni neki azt, hogy mi és miért történik épp a házban.
Az ágyra néz, de nem tudna most ledőlni rá. Az eligazított takarót és párnát nézi, Tiri keze munkáját, és lassan elvigyorodik. Nem. Nem fog lefeküdni az ágyra, hogy tönkre tegye így ezt a szép rendet. Majd a lányt dobja az ágyra, hogy az ő teste gyűrje meg a takarót és a lepedőt.
Újabb kört tesz a szobában, sokadjára is megnézi amit megnézhet, közben a nyitva hagyott ajtó felől beszűrődő hangokra figyel. Pufogás, kopogás, konyhai zajok. Beszarás. A nő tényleg nekiállt… főzni. Vagy bolond, vagy iszonyatos lelkiereje van, vagy csak ezzel is hergelni akarja őt, jelezvén, hogy mennyire semmibe veszi azt az autoritást, amit szép lassan már felhúzott a nő köré. Nem baj. Főzőcskézzen csak. Húzza csak az időt. Annál nagyobb élvezet lesz majd az uralma alá hajtani a testét, rászorítani a domborulatokra, megint az ujjain érezni a test nedves forróságát, és aztán máshogy is elmerülni abban. Elhaladtában felvesz egy falat ételt a tálcáról, a szájába tömi, és oda sem figyelve rágni kezdni. Nem érzi magát éhesnek. Nem erre érzi magát éhesnek.
A rohadt életbe, miért hagyta elmenni a lányt?
Amikor meghallja a lépcső nyöszögését, lépése egy szívverésnyi időre megáll, és az ajtó felé fordul. Figyel, mint egy véreb, ami vadra talált. De a léptek nem a szoba felé kanyarodnak, amitől egyszerre érzi magát bosszúsnak és.. meglepetésére.. csalódottnak. Ez pedig még jobban bosszantja csak. Tovább indul, hogy az ajtónyílás által felfedett szelete a háznak elmozduljon a szemei előtt. Szűk a rés amin átlát a fürdő-szobába, de pont elég hozzá, hogy lássa az ott kuporgó lányt. Jobb szemöldöke megrezzen, nem érti, hogy az mit csinál. Látja a tenyerébe szorított rongyot, és ettől már legalább sejtése lesz a dolgokról. Halk hümmentő morgás hagyja el a torkát, ahogy elindul a szobából kifelé.*
- Na, mi történt? *-nyújtja a kezét a ronggyal leszorított tenyér felé, ahogy megáll a guggoló lány mellett. Ha az felé tartja a kezét, megragadja a csuklójat, lehúzza a tenyérről a szövetet és a vágásra néz. Ez szinte semmiség, állapítja meg magában. Ennél szarabb sérülések is összejönnek egy-egy edzés során. Elengedi a csuklót, és egyetlen rövid, szakértő szóval foglalja össze a véleményét.-* Balfasz.
*Elfordul a lánytól, és ott hagyja a dézsa mellett. Tényleg ennyire ügyetlen lenne? Komolyan, ki vágja meg így saját magát? Visszasétál a szobába. Körbe se kell néznie, hogy hol vannak a ruhái lerakva, mert már vagy hússzor elment mellettük. Most egyenesen oda lép, és felemeli a nadrágját. Az övet nem húzta ki belőle a lány tegnap, és az övre felakasztva a kis, erős falú tarsoly-szerűség is ott van még. Helyes. Megoldja a csatot, magához vesz belőle valamit, és a nadrágot tessék-lássék visszadobja a ruhakupacra. Visszafordítja lépteit a fürdő-szoba felé, és megáll a lány mellett.*
- Ennél komolyabb dolgokra tartogatom. *-mondja, és Celestiriel Yvelunea felé tartja az ujjai között aprónak tűnő üvegcsét, 1 Világoszöld varázsitalt.-* De ha sérült a kezed, nem tudom hasznát venni.
*Vigyora nem hagy kétséget afelől, hogy mire gondol. És őszintén is beszél. Nem akarja, hogy ilyen piszlicsáré sérülés legyen Tirin. Tiri már az övé, és vigyáz a dolgaira. Ha a lány meg is sérül, az csak azért lesz, mert ő úgy akarja, vagy mert a lány teste nem képes pont úgy engedelmeskedni a vágyának, ahogy kéne neki. Még ha ilyen megcsavarodott módon, de maga is képes a gondoskodásra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A franc-tudja-hanyadik kört rója a szobában. Feszült. Nem szeret tétlen lenni, nem szereti csak úgy a falat bámulni, nem szeret ok és cél nélkül egyedül lenni egy szobában, ami ráadásul nem is az övé. De a feszültségnek más oka is van. A szőkeség. Amennyire idegesítette tegnap a jelenléte, most épp annyira idegesíti a hiánya. A változás oka egyszerű – sikerült megtörnie a lányt. És most ki akarja élvezni azt, amit így megszerzett magának. De Tiri itt hagyta, és ő pedig azt hagyta, hogy a lány elmenjen. Kár volt. De már mindegy – amikor visszajön, majd elveszi tőle azt, ami jár neki. Megtehetné persze hogy utána megy a konyhába és ott ráhasaltatja az asztalra; de még emlékszik az öregasszonyra aki bejött hozzá előző nap, és valahogy nincs kedve elmagyarázgatni neki azt, hogy mi és miért történik épp a házban.
Az ágyra néz, de nem tudna most ledőlni rá. Az eligazított takarót és párnát nézi, Tiri keze munkáját, és lassan elvigyorodik. Nem. Nem fog lefeküdni az ágyra, hogy tönkre tegye így ezt a szép rendet. Majd a lányt dobja az ágyra, hogy az ő teste gyűrje meg a takarót és a lepedőt.
Újabb kört tesz a szobában, sokadjára is megnézi amit megnézhet, közben a nyitva hagyott ajtó felől beszűrődő hangokra figyel. Pufogás, kopogás, konyhai zajok. Beszarás. A nő tényleg nekiállt… főzni. Vagy bolond, vagy iszonyatos lelkiereje van, vagy csak ezzel is hergelni akarja őt, jelezvén, hogy mennyire semmibe veszi azt az autoritást, amit szép lassan már felhúzott a nő köré. Nem baj. Főzőcskézzen csak. Húzza csak az időt. Annál nagyobb élvezet lesz majd az uralma alá hajtani a testét, rászorítani a domborulatokra, megint az ujjain érezni a test nedves forróságát, és aztán máshogy is elmerülni abban. Elhaladtában felvesz egy falat ételt a tálcáról, a szájába tömi, és oda sem figyelve rágni kezdni. Nem érzi magát éhesnek. Nem erre érzi magát éhesnek.
A rohadt életbe, miért hagyta elmenni a lányt?
Amikor meghallja a lépcső nyöszögését, lépése egy szívverésnyi időre megáll, és az ajtó felé fordul. Figyel, mint egy véreb, ami vadra talált. De a léptek nem a szoba felé kanyarodnak, amitől egyszerre érzi magát bosszúsnak és.. meglepetésére.. csalódottnak. Ez pedig még jobban bosszantja csak. Tovább indul, hogy az ajtónyílás által felfedett szelete a háznak elmozduljon a szemei előtt. Szűk a rés amin átlát a fürdő-szobába, de pont elég hozzá, hogy lássa az ott kuporgó lányt. Jobb szemöldöke megrezzen, nem érti, hogy az mit csinál. Látja a tenyerébe szorított rongyot, és ettől már legalább sejtése lesz a dolgokról. Halk hümmentő morgás hagyja el a torkát, ahogy elindul a szobából kifelé.*
- Na, mi történt? *-nyújtja a kezét a ronggyal leszorított tenyér felé, ahogy megáll a guggoló lány mellett. Ha az felé tartja a kezét, megragadja a csuklójat, lehúzza a tenyérről a szövetet és a vágásra néz. Ez szinte semmiség, állapítja meg magában. Ennél szarabb sérülések is összejönnek egy-egy edzés során. Elengedi a csuklót, és egyetlen rövid, szakértő szóval foglalja össze a véleményét.-* Balfasz.
*Elfordul a lánytól, és ott hagyja a dézsa mellett. Tényleg ennyire ügyetlen lenne? Komolyan, ki vágja meg így saját magát? Visszasétál a szobába. Körbe se kell néznie, hogy hol vannak a ruhái lerakva, mert már vagy hússzor elment mellettük. Most egyenesen oda lép, és felemeli a nadrágját. Az övet nem húzta ki belőle a lány tegnap, és az övre felakasztva a kis, erős falú tarsoly-szerűség is ott van még. Helyes. Megoldja a csatot, magához vesz belőle valamit, és a nadrágot tessék-lássék visszadobja a ruhakupacra. Visszafordítja lépteit a fürdő-szoba felé, és megáll a lány mellett.*
- Ennél komolyabb dolgokra tartogatom. *-mondja, és Celestiriel Yvelunea felé tartja az ujjai között aprónak tűnő üvegcsét, 1 Világoszöld varázsitalt.-* De ha sérült a kezed, nem tudom hasznát venni.
*Vigyora nem hagy kétséget afelől, hogy mire gondol. És őszintén is beszél. Nem akarja, hogy ilyen piszlicsáré sérülés legyen Tirin. Tiri már az övé, és vigyáz a dolgaira. Ha a lány meg is sérül, az csak azért lesz, mert ő úgy akarja, vagy mert a lány teste nem képes pont úgy engedelmeskedni a vágyának, ahogy kéne neki. Még ha ilyen megcsavarodott módon, de maga is képes a gondoskodásra.*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-07 19:41:19
Üzenet elküldve: 2024-12-07 19:41:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás16+ jelenetet tartalmaz!//
*A csend hirtelen rátelepszik. Szinte marcangolja éles karmaival a húsát. Ujjai görcsösen markolják azt a francos korlátot, lábai beleremegnek, ahogy összeszorítja őket. Az a reggeli fáradtság tovaveszett, mikor szíve heves ütemben kapott életre. A büdös francba ezzel a jó kislánnyal. Körmei a fába vájnak. Megőrjíti a gondolat, hogy e helyett akár éppen ebben a pillanatban marhatna Lorens bőrébe is. Csókolhatná az ajkait. Megszabadíthatná attól a szűk ruházattól. Belefeszülhetne az ölébe. Meggörnyedve nyög fel halkan, ahogy látja a szemei előtt miként tépi cafatokra a férfi, hogyan falja fel, hogyan éri el a megnyugvást hozó kielégülést. Még mindig érzi ajkait a sajátján, az erős kezek szorítását a fenekén, a kósza simítást a mellén. Miért most eresztette el az a pöcs? Most, mikor a leginkább nem kellett volna. Amikor az kellett volna, hogy magához ragadja, az ágyba szorítsa és diadalmaskodjon fölötte. De ő vitte táncba Lorenst azzal, hogy játszadozott vele, hogy feszegette a határokat, hogy próbára teszi mindkettőjük tűrőképességét.
Saját szapora légvételei törik meg a ráülepedett csendet. Ahogy lassan kitisztul a feje, szűnik a füleiben dörömbölő vér zúgása, lassan a valóság is rátalál. Az az undorítóan magányos üresség, ami most önnön makacssága miatt tölti ki egészen. Mert ő meg akarta mutatni, hogy milyen jó. Hogy mennyire türelmes. Hogy mennyivel jobb, mint a másik. Miközben másra sem tud gondolni, minthogy a férfi az ágyra szorítva merül el benne, mint egy feltüzelt vad. Újra. Meg újra és újra.*
- Picsába...
*Sziszegi, ahogy lassan kiegyenesedve pillant vissza a szoba irányába. Bosszúsan fújtat egy nagyot, miközben elrendezi azt az ocsmány ruhát magán, az összekuszált tincseket és arcvonásait is, hogy ne legyen ennyire nyilvánvalóan látható rajta az, hogy mennyire feszült. Azzal sarkon fordul és a lépcső recsegésétől kísérve sétál le a konyhába. A néninek tényleg nyoma sincs, így az a rohadt ebéd valóban rá vár. Pucolhat zöldséget, apríthat, kavarhat úgy, hogy közben az asztalt, a konyhaszekrényt sokkal élvezhetőbb dologra is tudná használni. Az ajtóban megállva dörzsöl a homlokára a szemeit összeszorítva. A férfi gondolatának az utolsó morzsáit is ki akarja űzni a fejéből, mert így sosem fog végezni. Mélyet szív a levegőből, hosszan kifújja és így áll neki a lehető legnagyobb természetességgel a dolgának. A kis zsák krumplit megragadja és lendületesen dobja az asztalra. Szinte hallja, hogy azok a szerencsétlenek odabent fájdalmasan jajdulnak fel. De most nem tud finoman bánni semmivel. A kezébe kerülő kés nyelét is úgy szorongatja, mintha az élete múlna rajta.*
- A hülye idióta. Állandóan irányítgat most meg csak hagyja, hogy elmenjek. Főzni. Ki a bánat akar ilyenkor főzni?
*Dünnyögi az orra alatt, ahogy nekilát a zöldségeket hámozni.*
- Ez kellett Tiri? Ez rosszabb, mint mikor a hátad közepére sem kívántad és mégis itt volt. Most mindenhová kívánod és nincs itt.
*Horkan, ahogy már aprít és a lábosba dobálja a darabokat.*
- Elveszi az eszed. Hagyod, hogy megbolondítson.
*Vág újra a krumpliba, a végén viszont apró, de éles fájdalmat érez a tenyerén. Kiejti a kezéből a megfelezett krumplit, vele együtt a kést is. A fránya kapkodása, a fejetlenségének eredménye most egy apró, de vérző vágás a tenyerén. Lepillant az asztalra hulló apró, vörös cseppekre, majd nyögve fordul ki a konyhából, hogy visszabattyogjon az emeletre.*
- Mert ilyen hülye picsa vagy.
*Morogja miközben a fürdőbe viharzik. Felkapja a dézsa mellé hajított rongyot, amit a sebre szorítva guggol le, a dézsa falának vetve a hátát. Mintha csak direkt csinálta volna. Hogy megint a férfi közelébe kerüljön. Hogy csak a lépcső válassza el tőle, ne egy egész emelet. De létezik, hogy ennyire hülye volna? Hogy tudat alatt képes saját magát felaprítani, csak azért, hogy Lorens közelébe kerüljön vissza? Ez az alig két nap megmutatta, hogy képes sok ostobaságra. Hát miért ez lenne tőle különös? A szoba felé pillantgat. Az apró, kissé lüktető seb legalább valamennyit most józanított rajta. Csak az ajkát harapja be, miközben a szobát bámulva várja, hogy legalább egy röpke pillanatra megpillanthassa a férfit.*
//A hozzászólás16+ jelenetet tartalmaz!//
*A csend hirtelen rátelepszik. Szinte marcangolja éles karmaival a húsát. Ujjai görcsösen markolják azt a francos korlátot, lábai beleremegnek, ahogy összeszorítja őket. Az a reggeli fáradtság tovaveszett, mikor szíve heves ütemben kapott életre. A büdös francba ezzel a jó kislánnyal. Körmei a fába vájnak. Megőrjíti a gondolat, hogy e helyett akár éppen ebben a pillanatban marhatna Lorens bőrébe is. Csókolhatná az ajkait. Megszabadíthatná attól a szűk ruházattól. Belefeszülhetne az ölébe. Meggörnyedve nyög fel halkan, ahogy látja a szemei előtt miként tépi cafatokra a férfi, hogyan falja fel, hogyan éri el a megnyugvást hozó kielégülést. Még mindig érzi ajkait a sajátján, az erős kezek szorítását a fenekén, a kósza simítást a mellén. Miért most eresztette el az a pöcs? Most, mikor a leginkább nem kellett volna. Amikor az kellett volna, hogy magához ragadja, az ágyba szorítsa és diadalmaskodjon fölötte. De ő vitte táncba Lorenst azzal, hogy játszadozott vele, hogy feszegette a határokat, hogy próbára teszi mindkettőjük tűrőképességét.
Saját szapora légvételei törik meg a ráülepedett csendet. Ahogy lassan kitisztul a feje, szűnik a füleiben dörömbölő vér zúgása, lassan a valóság is rátalál. Az az undorítóan magányos üresség, ami most önnön makacssága miatt tölti ki egészen. Mert ő meg akarta mutatni, hogy milyen jó. Hogy mennyire türelmes. Hogy mennyivel jobb, mint a másik. Miközben másra sem tud gondolni, minthogy a férfi az ágyra szorítva merül el benne, mint egy feltüzelt vad. Újra. Meg újra és újra.*
- Picsába...
*Sziszegi, ahogy lassan kiegyenesedve pillant vissza a szoba irányába. Bosszúsan fújtat egy nagyot, miközben elrendezi azt az ocsmány ruhát magán, az összekuszált tincseket és arcvonásait is, hogy ne legyen ennyire nyilvánvalóan látható rajta az, hogy mennyire feszült. Azzal sarkon fordul és a lépcső recsegésétől kísérve sétál le a konyhába. A néninek tényleg nyoma sincs, így az a rohadt ebéd valóban rá vár. Pucolhat zöldséget, apríthat, kavarhat úgy, hogy közben az asztalt, a konyhaszekrényt sokkal élvezhetőbb dologra is tudná használni. Az ajtóban megállva dörzsöl a homlokára a szemeit összeszorítva. A férfi gondolatának az utolsó morzsáit is ki akarja űzni a fejéből, mert így sosem fog végezni. Mélyet szív a levegőből, hosszan kifújja és így áll neki a lehető legnagyobb természetességgel a dolgának. A kis zsák krumplit megragadja és lendületesen dobja az asztalra. Szinte hallja, hogy azok a szerencsétlenek odabent fájdalmasan jajdulnak fel. De most nem tud finoman bánni semmivel. A kezébe kerülő kés nyelét is úgy szorongatja, mintha az élete múlna rajta.*
- A hülye idióta. Állandóan irányítgat most meg csak hagyja, hogy elmenjek. Főzni. Ki a bánat akar ilyenkor főzni?
*Dünnyögi az orra alatt, ahogy nekilát a zöldségeket hámozni.*
- Ez kellett Tiri? Ez rosszabb, mint mikor a hátad közepére sem kívántad és mégis itt volt. Most mindenhová kívánod és nincs itt.
*Horkan, ahogy már aprít és a lábosba dobálja a darabokat.*
- Elveszi az eszed. Hagyod, hogy megbolondítson.
*Vág újra a krumpliba, a végén viszont apró, de éles fájdalmat érez a tenyerén. Kiejti a kezéből a megfelezett krumplit, vele együtt a kést is. A fránya kapkodása, a fejetlenségének eredménye most egy apró, de vérző vágás a tenyerén. Lepillant az asztalra hulló apró, vörös cseppekre, majd nyögve fordul ki a konyhából, hogy visszabattyogjon az emeletre.*
- Mert ilyen hülye picsa vagy.
*Morogja miközben a fürdőbe viharzik. Felkapja a dézsa mellé hajított rongyot, amit a sebre szorítva guggol le, a dézsa falának vetve a hátát. Mintha csak direkt csinálta volna. Hogy megint a férfi közelébe kerüljön. Hogy csak a lépcső válassza el tőle, ne egy egész emelet. De létezik, hogy ennyire hülye volna? Hogy tudat alatt képes saját magát felaprítani, csak azért, hogy Lorens közelébe kerüljön vissza? Ez az alig két nap megmutatta, hogy képes sok ostobaságra. Hát miért ez lenne tőle különös? A szoba felé pillantgat. Az apró, kissé lüktető seb legalább valamennyit most józanított rajta. Csak az ajkát harapja be, miközben a szobát bámulva várja, hogy legalább egy röpke pillanatra megpillanthassa a férfit.*
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-07 13:44:35
Üzenet elküldve: 2024-12-07 13:44:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//várt váratlan//
*Nem is szabad elcsodálkozni azon, hogy valaki, aki szeret bizonyos helyzetekben igen megnyerő lenni, vagy éppen jól játszani a szerepét, az érdeklődést mutat aziránt, ami még inkább segítheti céljai elérésében. Bár nem az az első, hogy egy ilyen italhoz, vagy épp igazságszérumhoz nyúlna, sokkal biztosabbnak érezné a helyzetét, ha ki tudná magát segíteni, amikor arra van szükség. Így hát issza a szavait a Dokinak, amit egyébként is, csak most másabb csillogással a szemeben.*
- Persze, hogy érdekel. *Mosolyodik el, majd szabad karját a férfi derekára fűzi.* - Sosem lehet tudni, mikor jöhet jól. *Micsoda szerencse, hogy a férfi csupa olyan dologhoz ért, ami neki igencsak jól jön. Persze az ilyet nem használná ki, inkább csak kiélvezi. Úgy, ahogy újra a másik ajkait vagy, ahogy a fülébe búg és kihúzza a lába alól a talajt egy pillanat alatt, s megint elönti a vágy. De az a kellemetlen alak, aki ajtót nyit is ért valamihez: megjelenésével azonnal elűzni a buja érzéseket. Szerencsére a jókedvét nem tudja. Hogy valaki haragos az életre, az nem az ő baja. Neki a ház kell. Jelen esetben házak. Már, ha beljebb lépve olyan az adottsága, ami neki megfelel.
Int megszólalásain már nem csodálkozik, sőt, mulattatja. Egy kis játék ez is csupán. Egyedül is megugraná, de sokkal élvezetesebb, hogy megint belecsempésznek egy kis színt. Ami persze a végén kifizetődő lehet. Hagyja, hogy a "döntéshozó" a férfi legyen, s bár nagyon tetszik Mai-nak, amit lát, nem engedi, hogy a jeges szemeiben a szőkén kívül ezt a köpcös is lássa. Bár van aranya elég, nem költene feleslegesen. Nem mindegy, hogy mit hall majd. *
- Közös a kert. *Szólal meg karcos hangján az eladó, a maga egyszerűségével. Nagyon úgy fest nem mestere a szakmának, mindössze túl akar rajta adni és nem foglalkozni vele többé.* - Három házban laknak, emberek mind. Nincs itt gyerek sem. Csendes, dolgos lakók. Kétezer nyolcszáz arany. *Mondja, megelőzve a további kérdéseket. Mai őszintén csodálkozik, hogy nem hall igazi felmagasztaló szavakat, s még az elf megszólalásain sem rökönyödik meg a furcsa alak. Mintha egyáltalán nem is érdekelné semmi. Gyanús is lehetne, de inkább azt sejti, hogy teher számára. Ami viszont másnak teher, neki éppen nagyon jól jönne. Aztán majd azt is eldönti, hogy mit kezdjen kettővel.
Kicsit kettesben maradhatnak, amíg tüzetesebben vizsgálódnak. Az árra először nem kíván mondani semmit, ki akarja kérni a hosszúéletű véleményét. Be kell vallja, hogy az ilyenekhez tán jobban érthet, mint ő, aki a pénz értékét csak most kezdi felfogni. Igen. Kékvérű. De legalább nem az aljasabbik fajta. Közelebb lép a Dokihoz, majd ahogy a szemeibe néz, először csak bólogat.*
- Igen. *Nem akarná tovább fűzni a dolgot. Hibát nem talál ugyan, de elfogult kissé, kellenek azok a zöld szemek, amik kicsit helyette is nézelődnek.* - De Édes. *Kissé halkul a hangja, hogy tényleg csak ő hallhassa.* - Ez az ember nagyon meg akar tőle válni, talán lejjebb kellene faragni azon az áron. Nem látsz valami hibát? Szerintem csak nem akar vele foglalkozni, de túl egyszerűnek tűnik. *Nyújtózik kissé, hogy még mielőtt válaszolhatna a másik, rátapassza ajkait az övére. Ilyen közelségből ezt nem tudná kihagyni.* - Vagy lehet, hogy két szerencsés napunk van egymás után. *Mosolyog, majd kissé hátrál, hogy még egyszer tüzetesebben megnézze a szobát, amiben éppen ácsorognak.*
*Nem is szabad elcsodálkozni azon, hogy valaki, aki szeret bizonyos helyzetekben igen megnyerő lenni, vagy éppen jól játszani a szerepét, az érdeklődést mutat aziránt, ami még inkább segítheti céljai elérésében. Bár nem az az első, hogy egy ilyen italhoz, vagy épp igazságszérumhoz nyúlna, sokkal biztosabbnak érezné a helyzetét, ha ki tudná magát segíteni, amikor arra van szükség. Így hát issza a szavait a Dokinak, amit egyébként is, csak most másabb csillogással a szemeben.*
- Persze, hogy érdekel. *Mosolyodik el, majd szabad karját a férfi derekára fűzi.* - Sosem lehet tudni, mikor jöhet jól. *Micsoda szerencse, hogy a férfi csupa olyan dologhoz ért, ami neki igencsak jól jön. Persze az ilyet nem használná ki, inkább csak kiélvezi. Úgy, ahogy újra a másik ajkait vagy, ahogy a fülébe búg és kihúzza a lába alól a talajt egy pillanat alatt, s megint elönti a vágy. De az a kellemetlen alak, aki ajtót nyit is ért valamihez: megjelenésével azonnal elűzni a buja érzéseket. Szerencsére a jókedvét nem tudja. Hogy valaki haragos az életre, az nem az ő baja. Neki a ház kell. Jelen esetben házak. Már, ha beljebb lépve olyan az adottsága, ami neki megfelel.
Int megszólalásain már nem csodálkozik, sőt, mulattatja. Egy kis játék ez is csupán. Egyedül is megugraná, de sokkal élvezetesebb, hogy megint belecsempésznek egy kis színt. Ami persze a végén kifizetődő lehet. Hagyja, hogy a "döntéshozó" a férfi legyen, s bár nagyon tetszik Mai-nak, amit lát, nem engedi, hogy a jeges szemeiben a szőkén kívül ezt a köpcös is lássa. Bár van aranya elég, nem költene feleslegesen. Nem mindegy, hogy mit hall majd. *
- Közös a kert. *Szólal meg karcos hangján az eladó, a maga egyszerűségével. Nagyon úgy fest nem mestere a szakmának, mindössze túl akar rajta adni és nem foglalkozni vele többé.* - Három házban laknak, emberek mind. Nincs itt gyerek sem. Csendes, dolgos lakók. Kétezer nyolcszáz arany. *Mondja, megelőzve a további kérdéseket. Mai őszintén csodálkozik, hogy nem hall igazi felmagasztaló szavakat, s még az elf megszólalásain sem rökönyödik meg a furcsa alak. Mintha egyáltalán nem is érdekelné semmi. Gyanús is lehetne, de inkább azt sejti, hogy teher számára. Ami viszont másnak teher, neki éppen nagyon jól jönne. Aztán majd azt is eldönti, hogy mit kezdjen kettővel.
Kicsit kettesben maradhatnak, amíg tüzetesebben vizsgálódnak. Az árra először nem kíván mondani semmit, ki akarja kérni a hosszúéletű véleményét. Be kell vallja, hogy az ilyenekhez tán jobban érthet, mint ő, aki a pénz értékét csak most kezdi felfogni. Igen. Kékvérű. De legalább nem az aljasabbik fajta. Közelebb lép a Dokihoz, majd ahogy a szemeibe néz, először csak bólogat.*
- Igen. *Nem akarná tovább fűzni a dolgot. Hibát nem talál ugyan, de elfogult kissé, kellenek azok a zöld szemek, amik kicsit helyette is nézelődnek.* - De Édes. *Kissé halkul a hangja, hogy tényleg csak ő hallhassa.* - Ez az ember nagyon meg akar tőle válni, talán lejjebb kellene faragni azon az áron. Nem látsz valami hibát? Szerintem csak nem akar vele foglalkozni, de túl egyszerűnek tűnik. *Nyújtózik kissé, hogy még mielőtt válaszolhatna a másik, rátapassza ajkait az övére. Ilyen közelségből ezt nem tudná kihagyni.* - Vagy lehet, hogy két szerencsés napunk van egymás után. *Mosolyog, majd kissé hátrál, hogy még egyszer tüzetesebben megnézze a szobát, amiben éppen ácsorognak.*
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-07 07:53:46
Üzenet elküldve: 2024-12-07 07:53:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hatalom részegítő érzést ad.
A hatalom egy másik ember felett, a gondolatai, a teste, a vágyai, az ösztönei felett.
És neki hatalma van Tiri felett. Érzi ezt; érzi abból, hogy a lány megremeg amikor hozzáér, érzi ezt abból a mozdulatból, ahogy azok a vékony ujjak öltájékon belemarnak a narancs-szín anyagba, látja a szinte elködösülő, le-lesütött és fel-fellobbanó kék szemekben. És pontosan ezt akarta elérni. Ezt. Hogy a lány akarja őt, hogy vágyjon arra hogy hozzáérjen, akár durván, követelőzve és kérlelhetetlenül. Hogy akarja hogy meggyötörjék, hogy harapják és szétfeszítsék. És elérte ezt.
És közben pontosan érzi azt is, hogy Tirinek is hatalma van felette.
Mert ő is vágyja azt, hogy a nő hozzáérjen, kívánja azt a testet, ami még ebben az idióta ruhában is valahogy arra csábítja hogy az ágyra dobja a lányt. Akarja a csókját. Újra érezni akarja az ujjain az öle forróságát, és nem csak az ujjain akarja érezni azt.
Ez a kettősség felpiszkálja. Nem dühíti, de úgy tartja ébren és készenlétben mint a harci láz, mikor mirigyei a vérébe fecskendezik azt a mirákulumot, amitől egy-egy csörte vagy bunyó előtt úgy érzi magát, mintha az egész világot kettétéphetné egy mozdulattal. És ő tépni akar, szorítani akar, markolni akar, harapni, nyalni, szívni, simítani és odafeszülni akar. Érezni akarja, ahogy ágyékának feszülése a gyönyör pillanatában felenged, és ezt a lánnyal akarja átélni. Érezni akarja maga körül Tiri lüktetését, ahogy a nőt is elönti a gyönyör, pedig soha nem foglalkozott különösebben azzal, hogy másnak mi a jó.
A mellkasára simuló tenyérre eszmél csak fel.
A lány szavai megint tudálékosnak hatnak, de ezúttal jól érzi, hogy nem ez a célja. Mélyebbre szívja a levegőt ahogy a vékony ujjak a hasára siklanak, és legszívesebben ráüvöltene a nőre hogy hagyja ezt a játékot, térjen a lényegre, és tegye, amit tennie kell. De csöndben marad. Csöndben marad, mert megérti, hogy miről beszél a lány; megérti, hogy az nem az ételre gondol, megérti, hogy annak sem lenne ellenére cseppet sem az, ha az ágyra szorítaná őt. Halk, mordulás-szerű hang hagyja el a torkát ahogy az ujjak végül tovább mozdulnak a hasáról, az orrhegy érintése a nyakán lúdbőrbe burkolja a gerincét. Balja újra a lány testére tapad, tenyere előbb a derekára simul majd onnan a fenekére siklik, s türelmetlen, akaratos, egyértelmű mozdulattal markol oda.*
- A jó kislányok sanyarú sorsa..? *-szavai szinte kiszáradt ajkai között reszelősnek hangzanak. Csak félig fordul hátra, hogy a válla fölött nézzen rá a lányra. Nem nyúl utána. Menjen csak. Úgy is visszajön. Ebben egészen biztos. Vissza fog jönni, és majd befejezik amit most elkezdtek, és az sokkal jobb is lesz talán úgy.-* Szegény, szegény jó kislány. Tényleg kijár majd neked a… jutalom. A téged kitöltő elégedettségem. A körbenyalt tányér.
*Elvigyorodik. A fenébe is, ahogy kimondja a szavakat és látja maga előtt mindazt, amit művelni akar, amit művelni fog a lánnyal, legszívesebben már most utána nyúlna. De nem teszi. Hagyja, menjen csak. Pontosan tudja, hogy annak se könnyebb elhagyni a szobát, mint neki nem utána menni a folyosóra.
Nem dől vissza az ágyra. Nem tudna. Teste feszes, mint a felhúzott rugó; fél-lábujjhegyen fel s alá jár, mint egy vad, mint egy ragadozó, ami elszalasztotta a prédát. Pedig tudja, hogy csak késik az öröm amikor végre célt ér majd. Mert célt fog érni. Ebben egészen biztos.*
//A hozzászólás16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hatalom részegítő érzést ad.
A hatalom egy másik ember felett, a gondolatai, a teste, a vágyai, az ösztönei felett.
És neki hatalma van Tiri felett. Érzi ezt; érzi abból, hogy a lány megremeg amikor hozzáér, érzi ezt abból a mozdulatból, ahogy azok a vékony ujjak öltájékon belemarnak a narancs-szín anyagba, látja a szinte elködösülő, le-lesütött és fel-fellobbanó kék szemekben. És pontosan ezt akarta elérni. Ezt. Hogy a lány akarja őt, hogy vágyjon arra hogy hozzáérjen, akár durván, követelőzve és kérlelhetetlenül. Hogy akarja hogy meggyötörjék, hogy harapják és szétfeszítsék. És elérte ezt.
És közben pontosan érzi azt is, hogy Tirinek is hatalma van felette.
Mert ő is vágyja azt, hogy a nő hozzáérjen, kívánja azt a testet, ami még ebben az idióta ruhában is valahogy arra csábítja hogy az ágyra dobja a lányt. Akarja a csókját. Újra érezni akarja az ujjain az öle forróságát, és nem csak az ujjain akarja érezni azt.
Ez a kettősség felpiszkálja. Nem dühíti, de úgy tartja ébren és készenlétben mint a harci láz, mikor mirigyei a vérébe fecskendezik azt a mirákulumot, amitől egy-egy csörte vagy bunyó előtt úgy érzi magát, mintha az egész világot kettétéphetné egy mozdulattal. És ő tépni akar, szorítani akar, markolni akar, harapni, nyalni, szívni, simítani és odafeszülni akar. Érezni akarja, ahogy ágyékának feszülése a gyönyör pillanatában felenged, és ezt a lánnyal akarja átélni. Érezni akarja maga körül Tiri lüktetését, ahogy a nőt is elönti a gyönyör, pedig soha nem foglalkozott különösebben azzal, hogy másnak mi a jó.
A mellkasára simuló tenyérre eszmél csak fel.
A lány szavai megint tudálékosnak hatnak, de ezúttal jól érzi, hogy nem ez a célja. Mélyebbre szívja a levegőt ahogy a vékony ujjak a hasára siklanak, és legszívesebben ráüvöltene a nőre hogy hagyja ezt a játékot, térjen a lényegre, és tegye, amit tennie kell. De csöndben marad. Csöndben marad, mert megérti, hogy miről beszél a lány; megérti, hogy az nem az ételre gondol, megérti, hogy annak sem lenne ellenére cseppet sem az, ha az ágyra szorítaná őt. Halk, mordulás-szerű hang hagyja el a torkát ahogy az ujjak végül tovább mozdulnak a hasáról, az orrhegy érintése a nyakán lúdbőrbe burkolja a gerincét. Balja újra a lány testére tapad, tenyere előbb a derekára simul majd onnan a fenekére siklik, s türelmetlen, akaratos, egyértelmű mozdulattal markol oda.*
- A jó kislányok sanyarú sorsa..? *-szavai szinte kiszáradt ajkai között reszelősnek hangzanak. Csak félig fordul hátra, hogy a válla fölött nézzen rá a lányra. Nem nyúl utána. Menjen csak. Úgy is visszajön. Ebben egészen biztos. Vissza fog jönni, és majd befejezik amit most elkezdtek, és az sokkal jobb is lesz talán úgy.-* Szegény, szegény jó kislány. Tényleg kijár majd neked a… jutalom. A téged kitöltő elégedettségem. A körbenyalt tányér.
*Elvigyorodik. A fenébe is, ahogy kimondja a szavakat és látja maga előtt mindazt, amit művelni akar, amit művelni fog a lánnyal, legszívesebben már most utána nyúlna. De nem teszi. Hagyja, menjen csak. Pontosan tudja, hogy annak se könnyebb elhagyni a szobát, mint neki nem utána menni a folyosóra.
Nem dől vissza az ágyra. Nem tudna. Teste feszes, mint a felhúzott rugó; fél-lábujjhegyen fel s alá jár, mint egy vad, mint egy ragadozó, ami elszalasztotta a prédát. Pedig tudja, hogy csak késik az öröm amikor végre célt ér majd. Mert célt fog érni. Ebben egészen biztos.*
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-06 20:07:37
Üzenet elküldve: 2024-12-06 20:07:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás16+ jelenetet tartalmaz!//
*Különös kettősség, mikor a büntetés áldássá avanzsálódik. Mikor a szentbe démon bújik. Alig pár perce még a gondolatát is kerülte annak, hogy a férfi közelében legyen, most meg a neki feszülő test sem elég. Nem elég, ahogy a hasán érzi a kívánalom ékes bizonyítékát. Nem elég, hogy ez büszkeséggel tölti el. A férfival akar eltelni. Az ölét kínzó sajgástól megszabadulni. Érezni a testén a szorítását, a fogak nyomát, ahogy az ajkain is érezte. A mordulásra megvillannak a kékek, alig tudja leküzdeni az ajkaira kéredzkedő elégedett vigyort. Mielőtt ebben sikertelenül járna, Lorens tesz róla, hogy az a vigyor visszavonulót fújjon. Remegve sóhajt fel, ahogy fejét oldalra hajtva ad nagyobb mozgásteret a másiknak. Minden elsuttogott szó éles szúrás az ölében. Jobbja le is siklik a ruhán, hogy felnyögve markolja meg fölötte az anyagot. Erősen szorít rá, minta azt várná, hogy a gyötrő érzés ezzel el fog múlni. Vagy inkább csak késztetést érez rá, hogy egyszerűen tépje le magáról azt az ocsmány ruhát, hogy azután a férfi nyakába csimpaszkodva hagyja, hogy az végre elmerüljön benne? De nem. Ő jó kislány, igaz? Segítőkész, gondoskodó. Aki háttérbe szorítja a vágyait azért, hogy mással jót tegyen. Mert biztos, hogy a férfinak is nagyobb kedve lenne egy laktató ebédhez, mintsem ahhoz, hogy a lánnyal lakjon jól. Ez volt leszűrhető az ebédet illető mordulásból is, nem?*
- Jutalom?
*Villannak meg sunyin a kékek, ahogy a férfi szemeibe pillant. Keze nyomban el is szakad a ruhától, hogy helyette Lorens mellkasára tenyereljen vele.*
- Tudod egyáltalán én mit vennék igazán jutalomnak?
*Búgja, miközben a tenyér megindul lefelé, hogy azután az éppen jó nadrág szegélyénél megállva körözzön egy ujjával a hasán.*
- Ha látom, hogy elégedetten jól vagy lakva, remélve, hogy az utolsó falat után még a tányért is kinyalod.
*Arcátlan, pimasz mosollyal harapja be az alsó ajkát ahogy lepillant az ágyéknál jócskán feszülő nadrágra. Ujjai mégsem mozdulnak tovább, szemei is újra inkább Lorens arcára fordulnak. Lábujjhegyre állva nyújtózik a nyakához, orrával finoman cirógatva meg a bőrt, miközben keze végre megindul, hogy határozottan a nadrág kidomborodására markoljon.*
- Az elégedettséged biztos teljesen eltöltene engem is.
*Suttogja a bőrére, de hangja ismét meg-meg remeg, ahogy szíve vadul kalapál a mellkasában. Játszik a férfival, de közben a magára erőszakolt türelem utolsó húrját is ügyesen pengeti. De igaz. Ő jó kislány. Ő jó. Nem borul elméjére a lángra kapott szenvedély vágya. Nem vakítja el a kielégülés utáni sóvárgás. Az epekedés, hogy férfival legyen. Az akarat, hogy Lorensé legyen. Lorensé. Szinte visszhangzik elméjében a neve. Mert most nem elégszik meg akármilyen jöttmenttel. Vágyja, hogy a hatalom a férfi kezében legyen és megbolondítja, hogy az szemtelenül él is vele. De ő csak jó kislány, nem pedig bolond, hogy ne akarja azt a francos húrt a lehető legjobban megfeszíteni.*
- De te nem vagy jó fiú, nem értheted, hogy, ha vár a munka, akkor tenni kell.
*Vigyorodik el, miközben apró csókot nyom a bőrére, majd a kezét elhúzva bújik át a karja alatt.*
- Ez a jó kislányok sanyarú sorsa.
*Tárja szét a karjait, mintha az egész ellen mit sem tehetne. Szabadon engedték, így él is a felkínált szabadsággal. Ha a városőröknek nem is szól, bizony megindul az ajtóhoz, hogy a konyhát az uralma alá vonja. Mert ő jó kislány. Egy kurva pocsék ruhában, amit most bán, hogy magára erőszakolt. Jól érzi a nedvességet a combjai között, a feszítést az ereiben, az egész testében. Mégis maga mögött hagyja a szobát, hogy azután odakint, a lépcső tetején, ahol már nem láthatják halkan nyögve markoljon fél kézzel a korlátra, míg a másikkal a haját túrja hátra. Az egész teste remeg. A fenének sincs kedve ahhoz a rohadt ebédhez most, hogy talált valamit, amivel szívesebben jól lakna. Összeszorítja a combjait miközben erősen az ajkába harap. Érzi, hogy az apró seb újra felszakad, de a kis szúró fájdalom legalább visszatáplál belé némi józanságot, hogy ne trappoljon vissza a szobába azonnal felkínálni ölét a férfinak. A tegnapi nap után megérdemli, hogy játsszon vele, hogy kínozza egy kicsit. Még, ha ezzel magát is az őrület határára sodorja.*
//A hozzászólás16+ jelenetet tartalmaz!//
*Különös kettősség, mikor a büntetés áldássá avanzsálódik. Mikor a szentbe démon bújik. Alig pár perce még a gondolatát is kerülte annak, hogy a férfi közelében legyen, most meg a neki feszülő test sem elég. Nem elég, ahogy a hasán érzi a kívánalom ékes bizonyítékát. Nem elég, hogy ez büszkeséggel tölti el. A férfival akar eltelni. Az ölét kínzó sajgástól megszabadulni. Érezni a testén a szorítását, a fogak nyomát, ahogy az ajkain is érezte. A mordulásra megvillannak a kékek, alig tudja leküzdeni az ajkaira kéredzkedő elégedett vigyort. Mielőtt ebben sikertelenül járna, Lorens tesz róla, hogy az a vigyor visszavonulót fújjon. Remegve sóhajt fel, ahogy fejét oldalra hajtva ad nagyobb mozgásteret a másiknak. Minden elsuttogott szó éles szúrás az ölében. Jobbja le is siklik a ruhán, hogy felnyögve markolja meg fölötte az anyagot. Erősen szorít rá, minta azt várná, hogy a gyötrő érzés ezzel el fog múlni. Vagy inkább csak késztetést érez rá, hogy egyszerűen tépje le magáról azt az ocsmány ruhát, hogy azután a férfi nyakába csimpaszkodva hagyja, hogy az végre elmerüljön benne? De nem. Ő jó kislány, igaz? Segítőkész, gondoskodó. Aki háttérbe szorítja a vágyait azért, hogy mással jót tegyen. Mert biztos, hogy a férfinak is nagyobb kedve lenne egy laktató ebédhez, mintsem ahhoz, hogy a lánnyal lakjon jól. Ez volt leszűrhető az ebédet illető mordulásból is, nem?*
- Jutalom?
*Villannak meg sunyin a kékek, ahogy a férfi szemeibe pillant. Keze nyomban el is szakad a ruhától, hogy helyette Lorens mellkasára tenyereljen vele.*
- Tudod egyáltalán én mit vennék igazán jutalomnak?
*Búgja, miközben a tenyér megindul lefelé, hogy azután az éppen jó nadrág szegélyénél megállva körözzön egy ujjával a hasán.*
- Ha látom, hogy elégedetten jól vagy lakva, remélve, hogy az utolsó falat után még a tányért is kinyalod.
*Arcátlan, pimasz mosollyal harapja be az alsó ajkát ahogy lepillant az ágyéknál jócskán feszülő nadrágra. Ujjai mégsem mozdulnak tovább, szemei is újra inkább Lorens arcára fordulnak. Lábujjhegyre állva nyújtózik a nyakához, orrával finoman cirógatva meg a bőrt, miközben keze végre megindul, hogy határozottan a nadrág kidomborodására markoljon.*
- Az elégedettséged biztos teljesen eltöltene engem is.
*Suttogja a bőrére, de hangja ismét meg-meg remeg, ahogy szíve vadul kalapál a mellkasában. Játszik a férfival, de közben a magára erőszakolt türelem utolsó húrját is ügyesen pengeti. De igaz. Ő jó kislány. Ő jó. Nem borul elméjére a lángra kapott szenvedély vágya. Nem vakítja el a kielégülés utáni sóvárgás. Az epekedés, hogy férfival legyen. Az akarat, hogy Lorensé legyen. Lorensé. Szinte visszhangzik elméjében a neve. Mert most nem elégszik meg akármilyen jöttmenttel. Vágyja, hogy a hatalom a férfi kezében legyen és megbolondítja, hogy az szemtelenül él is vele. De ő csak jó kislány, nem pedig bolond, hogy ne akarja azt a francos húrt a lehető legjobban megfeszíteni.*
- De te nem vagy jó fiú, nem értheted, hogy, ha vár a munka, akkor tenni kell.
*Vigyorodik el, miközben apró csókot nyom a bőrére, majd a kezét elhúzva bújik át a karja alatt.*
- Ez a jó kislányok sanyarú sorsa.
*Tárja szét a karjait, mintha az egész ellen mit sem tehetne. Szabadon engedték, így él is a felkínált szabadsággal. Ha a városőröknek nem is szól, bizony megindul az ajtóhoz, hogy a konyhát az uralma alá vonja. Mert ő jó kislány. Egy kurva pocsék ruhában, amit most bán, hogy magára erőszakolt. Jól érzi a nedvességet a combjai között, a feszítést az ereiben, az egész testében. Mégis maga mögött hagyja a szobát, hogy azután odakint, a lépcső tetején, ahol már nem láthatják halkan nyögve markoljon fél kézzel a korlátra, míg a másikkal a haját túrja hátra. Az egész teste remeg. A fenének sincs kedve ahhoz a rohadt ebédhez most, hogy talált valamit, amivel szívesebben jól lakna. Összeszorítja a combjait miközben erősen az ajkába harap. Érzi, hogy az apró seb újra felszakad, de a kis szúró fájdalom legalább visszatáplál belé némi józanságot, hogy ne trappoljon vissza a szobába azonnal felkínálni ölét a férfinak. A tegnapi nap után megérdemli, hogy játsszon vele, hogy kínozza egy kicsit. Még, ha ezzel magát is az őrület határára sodorja.*
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-06 18:58:18
Üzenet elküldve: 2024-12-06 18:58:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már megint az okoskodás. A lány nem bírja ki. Csakazértis járatja a száját. Most nem dühíti fel, de balja egy pillanatnyi ideig erősebben szorítja magához Tiri testét, mintha csak a neki feszülő öltáji keménységgel akarná büntetni. Elvigyorodik.
Amennyire bosszantja, épp annyira szórakoztatja is most már a lány. Nem nagyon talált eddig olyat, aki ennyire nyíltan ellenszegült volna neki, aki ennyire rátarti módon küzdött volna ellene, és aki eközben ennyire kívánta is volna azt, hogy erős kézzel irányítsák. Úgy érzi hogy tényleg valami őrület lakozhat a szőkeségben, valami olyan, ami talán ha ezer nőből egynek a sajátja. És épp ez az, ami tovább fokozza benne a vágyat; mert nem csak dominál és elvesz, de Tiri ezt élvezi is. És ezt mocskosul izgatónak tartja.
Hagyja hogy a lány kisajátítsa balját, orrcimpái megrezzennek attól a látványtól, ahogy Tiri nyelve végigsiklik az ujjain. Nem nehéz valami teljesen másra gondolnia ettől, és újra felsajgó golyói szinte követelik, hogy azt a gondolatot váltsák valóra, most azonnal. Akár tetszik a lánynak, akár nem.*
- Picsába az ebéddel! *-mordul, ahogy a szoros közelség megszűnik. Vonzza a nő. Szinte húzza maga után. Tenyerei a falra simulnak, valahol Tiri vállai fölött. Most nem erőszakolja rá a túl szoros közelségét a lányra, csupán oda hajol, egészen a nyakához, és végighúzza a fogait a vékony bőrön.*
- Amúgy is, mit csinálsz, ha nem engedlek el? Segítségért kiabálsz a városőröknek, hm? *-most ő kekeckedik egy sort a lány korábbi szavaival. Nyelve megérinti a fülcimpát, és így, ebből a közelségből suttog tovább.-* Ó, de te jó kislány vagy, ugye? Menni kell, mert vár a munka..? De kár, de kár..!
*Hátrahúzódik, teret enged kettejük közé. Érzi, ahogy vére szinte egész testében lüktet. Lepislant a kék szemekbe, újra elvigyorodik.*
- De az se rossz, ha jó kislány vagy. A jó kislányoknak jár a jutalom. *-nem részletezi. Tiri okos lány. Találja csak ki, hogy mi fog járni benn.. mármint.. neki. Hogy mi fog járni neki.*
//A hozzászólás16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már megint az okoskodás. A lány nem bírja ki. Csakazértis járatja a száját. Most nem dühíti fel, de balja egy pillanatnyi ideig erősebben szorítja magához Tiri testét, mintha csak a neki feszülő öltáji keménységgel akarná büntetni. Elvigyorodik.
Amennyire bosszantja, épp annyira szórakoztatja is most már a lány. Nem nagyon talált eddig olyat, aki ennyire nyíltan ellenszegült volna neki, aki ennyire rátarti módon küzdött volna ellene, és aki eközben ennyire kívánta is volna azt, hogy erős kézzel irányítsák. Úgy érzi hogy tényleg valami őrület lakozhat a szőkeségben, valami olyan, ami talán ha ezer nőből egynek a sajátja. És épp ez az, ami tovább fokozza benne a vágyat; mert nem csak dominál és elvesz, de Tiri ezt élvezi is. És ezt mocskosul izgatónak tartja.
Hagyja hogy a lány kisajátítsa balját, orrcimpái megrezzennek attól a látványtól, ahogy Tiri nyelve végigsiklik az ujjain. Nem nehéz valami teljesen másra gondolnia ettől, és újra felsajgó golyói szinte követelik, hogy azt a gondolatot váltsák valóra, most azonnal. Akár tetszik a lánynak, akár nem.*
- Picsába az ebéddel! *-mordul, ahogy a szoros közelség megszűnik. Vonzza a nő. Szinte húzza maga után. Tenyerei a falra simulnak, valahol Tiri vállai fölött. Most nem erőszakolja rá a túl szoros közelségét a lányra, csupán oda hajol, egészen a nyakához, és végighúzza a fogait a vékony bőrön.*
- Amúgy is, mit csinálsz, ha nem engedlek el? Segítségért kiabálsz a városőröknek, hm? *-most ő kekeckedik egy sort a lány korábbi szavaival. Nyelve megérinti a fülcimpát, és így, ebből a közelségből suttog tovább.-* Ó, de te jó kislány vagy, ugye? Menni kell, mert vár a munka..? De kár, de kár..!
*Hátrahúzódik, teret enged kettejük közé. Érzi, ahogy vére szinte egész testében lüktet. Lepislant a kék szemekbe, újra elvigyorodik.*
- De az se rossz, ha jó kislány vagy. A jó kislányoknak jár a jutalom. *-nem részletezi. Tiri okos lány. Találja csak ki, hogy mi fog járni benn.. mármint.. neki. Hogy mi fog járni neki.*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-06 14:32:10
Üzenet elküldve: 2024-12-06 14:32:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tegnap reggel ugyan olyan éhesen kelt, mint azelőtt minden egyes nap. Szinte már ez vált megszokottá. Hiába mocskolta össze a lepedőt azzal a pojácával, akit nehezen tudna férfinak nevezni. Érezte magában, a testét a testén, de még csak fel sem parázslott benne semmi az éjszakai kalandtól. Egy újabb ostoba döntés volt gyötrelmes végkimenetellel.
A mai reggel viszont pillanatok alatt elfeledteti vele, hogy fáradt és nyúzott. Vad erőre kap minden porcikája. Uralni akarja a férfit, miközben arra vágyik, hogy uralkodjanak rajta. Akár a vadonban befogott kanca, aki arra vár, hogy végre egy megfelelő lovas ragadja meg a gyeplőt. Aki biztos kézzel tartja, aki képes arra, hogy irányítsa. Aki mellett a szíve maradhat ugyanúgy vad és szabad, csak megtanítják, hogy tudja hol a helye.*
- Legalább most az egyszer beismered.
*Suttogja, ahogy a szűk ingen keresztül simít fel a karjain. Megmosolyogtatja a gondolat, hogy nem passzol. Hogy most sincs meg az a hasonlóság, amit az elején beleképzelt. Ez pedig üdítőleg hat rá, hogy a régi gyász nyomorát végre nem azzal akarja enyhíteni, hogy Őt keresi mindenben. Hanem hajlandó beleveszni valami vadba, valamibe, ami teljes mértékig felőrli, megrágja és félreköpi. Valamire, ami új és ismeretlen. Amire vágyik és amit élvez. Légzése alig hagy alább, a szíve nem engedi, hogy megnyugodjon. Fájdalmas dörömbölés uralkodik odabent a mellkasában. Lorens sem hagyja. Noha csak apró ágakat dobál a tűzre, azzal mégis eteti azt, az a tűz pedig lassan felemészti a nőt. A nyelv vonalán a sajátját is megindítja utána, mintha csak érezni akarná a férfi ízét.*
- De bevallom, hogy én is. Mert nem akarom, hogy elengedj.
*Simít le a bal karján, hogy végül csuklójára fogva húzza maga elé. Szemeit visszahunyva csókol a tenyerébe, majd végig az ujjakon. Noha nem ez járta meg combjai rejtekét, az emléktől mégis újra erőt vesz az a kínzó sajgás. Úgy vezeti végig nyelvét két ujján, mintha az emlékből merítkezve akarná saját ízét érezni.*
- De sajnos bizonyára kellek lent a konyhán.
*Görbülnek le ajkai, miközben gyengéden az ujjak végére harap. Azután lassan eleresztve simul háttal a falnak.*
- Mert így nem lesz ebéd.
*Szíve szerint szarna az ebédre. Szíve szerint ki sem tenné a lábát a szobából. De egy jó ebéd bizonyosan a férfi erejének utolsó hiányzó morzsáit is visszatöltené belé. Mindet visszaadná a kezébe, amivel arra vágyik, hogy széttépje. Nem mellesleg a vénasszonynak is megígérte, hogy besegít, amíg ő fene se tudja hova megy. Talán a piacra. Reggel nem sok ereje volt odafigyelni a szavakra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tegnap reggel ugyan olyan éhesen kelt, mint azelőtt minden egyes nap. Szinte már ez vált megszokottá. Hiába mocskolta össze a lepedőt azzal a pojácával, akit nehezen tudna férfinak nevezni. Érezte magában, a testét a testén, de még csak fel sem parázslott benne semmi az éjszakai kalandtól. Egy újabb ostoba döntés volt gyötrelmes végkimenetellel.
A mai reggel viszont pillanatok alatt elfeledteti vele, hogy fáradt és nyúzott. Vad erőre kap minden porcikája. Uralni akarja a férfit, miközben arra vágyik, hogy uralkodjanak rajta. Akár a vadonban befogott kanca, aki arra vár, hogy végre egy megfelelő lovas ragadja meg a gyeplőt. Aki biztos kézzel tartja, aki képes arra, hogy irányítsa. Aki mellett a szíve maradhat ugyanúgy vad és szabad, csak megtanítják, hogy tudja hol a helye.*
- Legalább most az egyszer beismered.
*Suttogja, ahogy a szűk ingen keresztül simít fel a karjain. Megmosolyogtatja a gondolat, hogy nem passzol. Hogy most sincs meg az a hasonlóság, amit az elején beleképzelt. Ez pedig üdítőleg hat rá, hogy a régi gyász nyomorát végre nem azzal akarja enyhíteni, hogy Őt keresi mindenben. Hanem hajlandó beleveszni valami vadba, valamibe, ami teljes mértékig felőrli, megrágja és félreköpi. Valamire, ami új és ismeretlen. Amire vágyik és amit élvez. Légzése alig hagy alább, a szíve nem engedi, hogy megnyugodjon. Fájdalmas dörömbölés uralkodik odabent a mellkasában. Lorens sem hagyja. Noha csak apró ágakat dobál a tűzre, azzal mégis eteti azt, az a tűz pedig lassan felemészti a nőt. A nyelv vonalán a sajátját is megindítja utána, mintha csak érezni akarná a férfi ízét.*
- De bevallom, hogy én is. Mert nem akarom, hogy elengedj.
*Simít le a bal karján, hogy végül csuklójára fogva húzza maga elé. Szemeit visszahunyva csókol a tenyerébe, majd végig az ujjakon. Noha nem ez járta meg combjai rejtekét, az emléktől mégis újra erőt vesz az a kínzó sajgás. Úgy vezeti végig nyelvét két ujján, mintha az emlékből merítkezve akarná saját ízét érezni.*
- De sajnos bizonyára kellek lent a konyhán.
*Görbülnek le ajkai, miközben gyengéden az ujjak végére harap. Azután lassan eleresztve simul háttal a falnak.*
- Mert így nem lesz ebéd.
*Szíve szerint szarna az ebédre. Szíve szerint ki sem tenné a lábát a szobából. De egy jó ebéd bizonyosan a férfi erejének utolsó hiányzó morzsáit is visszatöltené belé. Mindet visszaadná a kezébe, amivel arra vágyik, hogy széttépje. Nem mellesleg a vénasszonynak is megígérte, hogy besegít, amíg ő fene se tudja hova megy. Talán a piacra. Reggel nem sok ereje volt odafigyelni a szavakra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302