//Kiszökés a nagyvilágba//
*Mégis csak egy felnőtt kétlábú, csak tudhat erről valamit. Még az a kevés tudás is sokkalta több, mint amit az a kis okos feje rendelkezik. De mégis a válaszok amiket Greal mond, képtelen megérteni, olyan mintha a válaszokat direkt burkolná, eltakarva a teljes igazságot. Szemöldöke ismételten hunyorog a másikra.*
-Jó.
*Válaszolja durcásan, egy hangos hümmögéssel. Ha nem hát nem. Majd máskor faggatja ki akkor, Mai előtt talán jobban eljár a szája.
Miért is érdekelné az őt, a fél királyság, a korona meg az ország alma vagy mikről beszélnek azokban a könyvekben, számára semmit mondóak. Mit kezdene ő egy fél királysággal, a rezidenciát is olyan hosszú órákba telik kitakarítani, nem hogy egy fél országot. Bár abba az ország almába szívesen beleharapna, lehetséges, hogy mézédes az íze.*
-Vagyis, én. *Emeli ki kicsit félősen.* Mennyire sokáig pontosan?
*A tekintete kissé aggodalmasabbra vált. Sokat hallotta már, hogy hosszú fülű, hosszú életű, halhatatlan, de sosem fogta fel igazán mi is az igazi értelem ezen szavak mögött. Trylnor volt aki nagyon félt a haláltól, az eltávozástól, amivel jócskán bogarat ültetett a fülébe, viszont megszeretné értené, hogy segítse a fiút elfogadni ezt, vagy akár megoldani.*
-Hm!
*Fordítja el fejét sértődötten, és megy is elvégezni a dolgát, a kis vacsoráját és a pancsolását, na meg a ruhák valamelyest tisztogatását.
Igen, egyik nagy előnye, hogy szeret cipő nélkül sétálni. A léptei szinte alig hallhatóak, szereti is kihasználni ezt a rezidencián, amikor az éjszaka közepén kisompolyog csillagokat nézni, vagy csak Deressel viháncolni.
Ahogy elsétál Greal mellett, hogy az ágyba huppanva lassan lefeküdjön, a férfi ráförmedésénél rendesen megszeppen. Csak pislog értetlenül, fülét farkát behúzva. Hát megint mit követett el ő? Lefekvéshez is, ilyesmit adott neki Mai, a legelső éjszakáján a Rezidencián. Nem is játszadozik mások előtt semmiben, lefeküdni készül éppen. Greal pedig nem tartozik azok közé a suhancok közé, akik megnéznék őt maguknak. Akkor mégis mit tehetne? A férfi még örülhet, hogy nem az első gondolatát követte, mert a rajta lévő blúzt is egész nap hordta, nem is érzi teljesen tisztának magát benne, legszívesebben anélkül bújt volna bele az ágyba. De a Maival folytatott beszélgetés miatt ezt legalább megállta, és magára vette. Persze egy újabb név üti meg a fülét. Amíg megszeppenve, hátat fordít a férfinak, és átveszi az inget, amibe valóban háromszor is beleférne, szinte a bokájáig ér. A másikat pedig az ágy végére helyezi el.
Kérdésére kap is egy választ, de nem igazán erre számított, már majdnem, hogy csalódott.*
-Értem.
*Válaszolja röviden, és nem hátráltatja tovább a férfit, bebújik az ágyba. Legalább a buksi simogatás nem marad el.*
-Jó éjt Grael.
*Szólal fel kedvesen és elhelyezkedik az ágyban. Próbál is aludni, de több okból nem megy neki. Nem kívánt szép álmokat kutyájának, aki szegény azóta is kint toporzékol az ajtó előtt, ha a férfi nem is figyelt fel rá, vagy csak nem akart, ő hallotta a halk kaparászást az ajtón, mikor az vacsoráját hörpintette fel. A másik pedig az új ismeretlen név ami felbolygatta örök mozgó kíváncsiságát. A harmadik pedig, a rémálmok. Amik mostanra egyre rosszabbak számára, ha egyedül alszik. Greal emlékezhet ha figyelt az itt töltött alvásainál, hogy sokszor emlegette édesanyját vagy apját a lány, de nem a nevükön. Viszont azon kívül, hogy mocorgott, vagy nyöszörgött az este, végig aludta azokat. Mostanra, hogy a figyelmét nem a túlélés köti csak le, és úgymond elkényelmesedett az élete, tudatalattija mintha feltörekedne a felszínre, lehetséges ezért gyötrik őt most már azok az álmok amikre régebben nem is emlékezett mikor felébredt.
Talán Grael már el is helyezkedett addigra a fotelében, jó néhány perc elteltével töri meg a vékonyka kis hang a szoba csendjét és nyugalmát.*
-Ap. *Egy kis szünetet hagy, ahogy elharapja az általa kívánt szót.* -Grael, ki az a Sateret?
*Próbálja a nevét is leutánozni, a nem ismert istenségnek persze sikertelenül.*
-És. *Újabb kis szünet.* - Alszunk együtt? Félek a rémálmomtól.
*Hangja visszafojtott, ahogy arcát takarja a takaróval, mert tudja jól, nem szeret ilyesmiben részt venni a férfi, régebben is kérte már őt, persze nem volt a válasz akkor is, ki tudja talán most másabb a helyzet ha már ilyen közel került anyjához.*